Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 26. Debrecen, 1974)
Módy György: A magyar emigránsok nyomában Sumenben
reskedő Dimitraki Hadzsi Panev házában talált otthont, kíséretét a szomszédban Hadzsi Bajkovnál helyezték el. Dembinszki először Georgi Mutafov házában, majd Perczel tábornokkal együtt Híja Karagjozovnál lakott. Gróf Batthyány Kázmér pedig Atanász Hadzsi Sztojanov vendégszeretetét élvezte, Mészáros Lázár ugyancsak bolgár háznál kapott szállást. A többi törzstiszteket és a polgári személyeket az akkori Dzsamijszka utcában (ma Kossuth Lajos utca) Nikolcso Bladogerov és szomszédai házában szállásolták el. Sok magyar és lengyel emigráns kapott otthont bolgár kézműves családoknál. A magyar és lengyel katonai emigráció számra legnagyobb része azonban - közlegények, altisztek és tisztek kapitányi rangig - a kietlen, nyomorúságos körülményeket nyújtó török gyalogsági kaszárnyában lett elhelyezve. 1 A magyar emigráció emlékirat-írói, elsősorban Veress Sándor leírása alapján a történeti irodalomban ezt a török gyalogsági kaszárnyát szinte ma napig minden szerző azonosította a később ,,ruszka bolnica - orosz kórház" néven ismert jelenleg is katonai épülettel. A kitűnő sumeni hadtörténész és helytörténetíró Georgi Dzumaiiev kutatásaiból tudjuk viszont, hogy a magyar és lengyel katonák elszállásolására szolgáló laktanya nem ez volt, hanem az a hatalmas téglalapalakú eredetileg török, később bolgár kaszárnya, melyet csak az 1950-es években bontottak le. Helyén ma a sumeni tisztiiskola épülete emelkedik. 1 ' Egy bizonyos, Kossuth maga, közvetlen környezete, valamint a magyar és lengyel emigránsok vezetői, de a mindennapos érintkezés során a kisebb sarzsik és a honvédek is nem a török katonai és polgári igazgatással és vezetőréteggel, hanem Sumen bolgár társadalmával állottak életteli, állandó kapcsolatban. Még az ezredesi és őrnagyi rangban szolgálók napidíja sem volt sok, a téli hétköznapokon szórakozás nem nagyon adódott. Az emigrációk örök témája, a frissen érkezett hírek megbeszélése csak órákra kötötte le a legmerészebb fantáziájúakat is. Tehát szükségszerű volt az emigránsok valamilyen beilleszkedése a város bolgár társadalmába, amit elsősorban a vendéglátó házigazda és családja révén képzelhetünk el. 1850. január végén a rendkívül szigorú tél miatt az emigránsok helyzete kezdett rosszabbá válni, anyagi erejük is fogytán volt. Kossuth kezdeményezésére a tehetősebbek önkéntes adományaiból kasszát nyitottak és ebből biztosították az altisztek és katonák élelmezését. A nyomorúságosra forduló helyzet ellenére is Kossuth megkövetelte, hogy a lakosságtól vett dolgokat mind kifizessék. E rendelkezés megszegőit, éppúgy, mint akik más vétségeket követtek el, bajtársi bíróság elé állították. A magyar és lengyel emigránsok, amikor sokszor terített asztal mellett ültek bolgár házigazdáikkal és azok családjával, el tudták mondani, hogy mi is űzte őket ilyen messzire hazájuktól. A bolgárok pedig elpanaszolhatták elnyomott sorsukat, súlyos terheiket. Az emigránsok a sumeni bolgár lakossághoz való viszonyukban eljutottak odáig, hogy ha látták, hogy a törökök büntetlenül zsarolják és fosztogatják a bolgár kézműveseket, kereskedőket, nem egyszer határozottan közbeléptek. 7 5 Djankova i. m. 39-40. - Veress i. m. 71-72, 78-79, 86. - Veress Sándor életét és tevékenységét, valamint könyvének forrásértékét a teljesség igényével dolgozta fel Dankó Imre.- Sarkad nagy fia: Veress Sándor c. tanulmányában. 6 A magyar és lengyel katonák elhelyezéséről a gyalogsági laktanyában részletesen ír Veress i. m. 72, 74-75. A ,,ruszka bolnicá"-val azonosítja még a legújabb útikönyv is. 1. Bács Gyula: Bulgária (Budapest, 1970). A szóbanforgó laktanyát és a többi török, majd bolgár katonai objektumokat a XIX. század végéről gondos forráskutatás alapján G. Dzumaiiev pontosan meghatározta. Szíves szóbeli közléséért ezúton is köszönetet mondok. 7 Djankova i. m. 40.
