Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)
Bacchus Tokaj-Hegyalján
A szokás kapcsolatainak vizsgálata tekintetében felvetődik még az időpont kérdése. A felvonulás, amelyben a Bacchus előfordult, Mádon és Erdőbényén még századunk elején farsangi időszakban történt. Az ún. kapástársulat, fáklyástársulat farsangkor rendezte meg a felvonulást és a bált. Századunk első évtizedei után, lényegében a két világháború között a felvonulásra, a mulatságra ősszel, a szüret idején került sor. Lényeges tehát annak a hangsúlyozása, hogy Bacchus eredetileg a téli hagyománykörben - de a szőlőművelés szokásaihoz kapcsolódva - jelent meg. Az elmondottakból Bacchus alakjára vonatkozóan a következőket állapíthatjuk meg : 1. Bacchus figura feltehetően csak három tokaj-hegyaljai faluban (Erdőbényc, Mád, Olaszliszka) fordult elő. A recens adatok szerint azonban csak egy község, Erdőbénye hagyományában ismeretes. 2. Bacchust a szőlőműveléssel kapcsolatos szokáskörben jelenítették meg, eredetileg a farsangi, később az őszi, a szüreti időszakban. A tokaj-hegyaljai Bacchusszal kapcsolatban a vizsgálat során az alábbi kérdésekre keressük a választ: 1. Bacchus Tokaj-Hegyalján a szőlőművelés hagyománykörének alaprétegébe tartozik-e? 2. Az idegen eredetet feltételezve : honnan és hogyan került Bacchus alakja Tokaj-Hegyaljára? Tényleges átvétel történt-e, avagy a szokásgyakorlókkal együtt vált a tokaj-hegyaljai magyar hagyomány részévé? A két kérdés lényegében összefügg. Valójában az egész szokáskörre ki kell vetítenünk ezeket a kérdéseket, hiszen az idegen eredet feltételezésekor a hagyományban nemcsak egy, hanem több hasonló kapcsolatú szokásnak, szokásmotívumnak kell még előfordulni. Erre a tokaj-hegyaljai szüreti szokáskör több példával szolgál. Szóljunk az elsőként felvetett kérdésről. A szőlőművelés szokáskörének alaprétegét, a kezdeti hagyománykört rendkívül nehéz lenne megállapítani. A kérdésre csak a magyar nyelvterület egészét tekintve kíséreljük meg a választ. A negatív adatokból indulhatunk ki. A magyar szőlőművelés hagyománykörében a Tokaj-Hegyalján kívül nem találkozunk Bacchus alakjával. Ha a tokaj-hegyaljaihoz hasonló nagy múltú magyar szőlőkultúrák övezetében Bacchus figurája nem bukkan fel, így pl. az egyébként római kori emlékeket megőrző Pannóniában sem, akkor joggal feltételezhetjük, hogy Tokaj-Hegyalján sem jelent meg a szőlőművelés közösségi szokáshagyományának kialakulásakor Bacchus alakja, azaz tehát még nem szerepelt a hajdani alaprétegben. Ha ezt elfogadjuk, akkor Bacchust jövevénynek, másodlagosnak, a szokáskör újabb rétegébe tartozónak kell tekintenünk. Ha a kérdéses szokás egy szűkebb közösség hagyományához tartozik, a kutató joggal keresi azokat a tényezőket, amelyek a szokást kialakították, s azokat a feltételeket, amelyek révén a szokás a hagyomány részévé vált. Ha a vizsgált szokás, szokásmotívum nem a hagyomány, nem az adott szokáskör belső fejlődése nyomán alakult ki, akkor a közvetítésre, az átvételre irányul szüreti bál, melly minden szüret alatt kétszer, háromszor nagy készülettel 's fényesen szokott tartatni. Az ifiak 's mulatni szeretők itt, kivált bő szüret' alkalmával, pompás élvezetekre számolhatnak, 's nem egyszer történtek már messziről összejöttek között örökös szivalkuk. Túlságos volna tán említnem az itt illyenkor áradozó különbféle árusok' légióit, kik egész nap nyitogatják a' vendégek' ajtajait, 's különbféle nyelveken incselkednek a' szüretelők erszénye után." Nemzeti Társalkodó, 1840. Első félév, 16. sz. 123.
