Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

A farsang temetése a hertelendyfalvai székelyeknél

J/100 J 1 f 4p )—i r^f

— ) * —• m

— —J I

—J - -2. Oláh lata Fáj a háta. Majd megjárja Járompálca. A körbejárás egész ideje alatt e két dalt énekelték, számtalanszor megismételve. Közben kurjongattak is, pl. : Emeljétek a koporsót! Nehogy megakadjon a kapuba, És visszamaradjon a nyakunkba ! Amikor a halottal megkerülték a falut, a temető árkánál hirtelen leborították a lajtorjáról. Belevágták a hóba úgy, hogy ,,a feje felett összecsapott a hó." Csak nagy üggyel-bajjal tudott kimászni a halottat alakító legény a hó alól. Három-négy fickó segített neki. Előfordult, hogy a halottat a ganajcsomóra borították. Miután a halottat, a farsangot eltemették, még mindannyian visszatértek a kocsmába. A vatomán szólt: - No, eltemettük a halottat. Most csak annyit mondok nektek: egyet énekelünk, egyet táncolunk a halott emiékire. Kovács Júlia 80 éves asszony így emlékezik vissza a halott eltemetése utáni utolsó táncra: ,,Még volt egy nóta, de az olyan hosszú volt, hogy 2 óra hosszába is húzták egyfolytába. Mint a szentiván-ének, olyan hosszú volt. Úgyhogy bizony jól kifáradtunk, de nem törődtünk avval, mert hogyha egyet-kettőt kerültünk, akkor az egyik legénytől elkért a másik legény, úgyhogy kézről kézre adtak." A jugoszláviai vajdasági magyarok farsangi szokásairól Király Ernő horvát nyelvű cikket közölt, amelyben bemutatja a hertelendyfalvai farsangot is. A közleményből kitűnik, hogy Vojvodina minden falujában ismeretesek voltak a farsangi mulatságok, amelyek farsang végén rendszerint szombati napon kez-