Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)
Szokások, hiedelmek Csallóközből és Nyitra környékéről
gesztik. 16. Az aratókoszorút a gazdaasszony vízzel hintette meg. A JRD-ben is m eg fröcskölik vízzel az aratókoszorút. 17. Annak a gazdának, akinek 2-3 pár aratója volt, vittek aratókoszorút. Ahol azonban csak egy aratópár volt, nem készítettek koszorút. A gazda az ajtó fölött az eresz alá akasztotta az aratókoszorút s ott függött egy éven át. 18. A hordáskor az utolsó búzás szekeret zöld gallyakkal, virágokkal feldíszítették s amikor a szekérről lerakodtak, ezt mondták: ,,Hála istennek, bevégeztük az aratást és a hordást is." Jeles napok: 1. A legények Miklós nap estéjén mikulásnak öltöztek. Állukra kenderből szakállt ragasztottak. Arcukat belisztezték, olykor bekormozták. Kifordított bundát vettek magukra. Derekukra láncot kötöttek. Fejükre kucsmát húztak. Házról házra jártak. A két világháború között a csendőrség eltiltotta a mikulás-járást, mert voltak, akik ezt az alkalmat lopásra használták fel. 2. Karácsony este a gyermekek és a szegényebb asszonyok házról házra mentek és az ablak előtt megállva karácsonyi éneket énekeltek. A háziasszony kalácsot, diót, pénzt adott nekik. 3. A betlehemes játék egyik kedvelt szereplője a Kubó volt, akit púpos háttal, nagy szakállal, bekormozott arccal alakítottak s játékával sok derültséget, vidámságot nyújtott. 4. Karácsony estére ostyát sütöttek az állatok részére is. Megsóztak két szelet kenyeret, az ostyát közé tették és a teheneknek adták. Előfordult, hogy az állatoknak készített ostyába zellerlevelet vagy petrezselyemlevelet sütöttek. 5. Ügy hitték, hogy karácsony estéjén éjfélkor az állatok emberi nyelven megszólalnak és egymással beszélgetnek. 6. Üj év délelőttjén a fiú gyermekek a rokonokhoz köszönteni mentek a következő versikével : Az új évnek reggelén Köszönteni jöttem én. A fiúi szeretet Idehozott engemet. A szerencse csillaga Legyen boldog mindmaga. Ahány csillag van az égen. Annyi áldás szálljon miránk Az új évben ! A köszöntésért a gyermekeknek kalácsot, pénzt adtak. 7. A farsang három napig tartott. A kocsmában volt a legények által fogadott banda, amely szinte megállás nélkül zenélt és az ifjúság táncolt farsang vasárnapjától húshagyókedden éjfélig. 8. Öntözőhéttőn (húsvéthétfő) a leányok és a legények egymást kocarolták. A kocar fűzfavesszőből font nyolc ágú korbács volt. Úgy vélték, hogy akit ezen a napon megieocarolnak, nem lesz keléses. A fiúk a leányokat vízzel is megöntözték, hogy „ne legyenek lusták." 9. Pünkösdkor a legények májfát állítottak a leányoknak. Magas, sudár cserfát vagy szilfát vágtak ki és éjszaka állították fel a leány háza elé, a kerítésen kívül. A leány a fára hajkötőt (szalag) adott, az apa pedig már előre elkészített egy félliter pálinkát, amit a fa csúcsára kötöttek. A fa két-három napig állt a ház előtt. Amikor a legények elmentek ledönteni, a pálinkát közösen megitták. 10. Pünkösdkor a legények nem csak a kedvesüknek állítottak fát, hanem közösen egy szép, magas fát vittek az erdőből a faluba, a templom előtt a leányoktól kapott szalagokkal feldíszítették és felállították, majd egy hét múlva, úgyszintén közösen ledöntötték s aznap táncmulatságot rendeztek. Tavasszal a táncolásra ez volt az utolsó alkalom.
