Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

Szokások, hiedelmek Csallóközből és Nyitra környékéről

zük legyen, szerencse érje a családot), mákosdedelle, más néven barátfüle (négyszögűre hajtogatott lekvárral töltött, mákkal behintett kelttészta) vagy pupácska (sodorított kelt puszta tészta, amelyet kemencében megsütöttek, kis darabokra vagdalták, vízzel leforrázták, majd mákkal, esetleg dióval lehintve fogyasztották). 5. Karácsony este az apa a család mindegyik tagjának adott egyegy diót. Feltörték. Akinek a diója (dióbél) ép, egészséges, azt a következő évben betegség nem éri, egészséges lesz. 6. A karácsonyesti vacsora alatt a gazdaasszony nem kelhetett fel az asztaltól, azért, hogy jó heverő tyúkjai, libái legyenek. 7. Karácsony este vacsorakor gyertyát gyújtanak. Aki felé hajlik a gyertya kanóca, az a következő esztendőben meghal. 8. Karácsony estéjén a szobából a szemetet a leány viszi ki. Rááll s akkor amilyen irányból hall kutyaugatást, arra viszik férjhez. 9. A karácsonyi ünnepnapok alatt a szemetet az asztal alá söpörték. Nem vitték ki a szobából csak Szt. István utáni napon, mert úgy vélték, hogy azzal együtt a szerencsét is kiviszik a házból. 10. Üjév első napján nőszemély lehetőleg ne menjen a szomszédok, ismerősök házába, mert abban a házban nem lesz szerencse. Ezért csak férfiak jártak köszönteni. 11. Üjév első napján nem szabad szárnyas állatot főzni, enni, mert abban az évben a házból elrepül a szerencse. 12. A farsang három napig tartott: farsangvasárnapon, farsanghétfőn és húshagyókedden. Farsangvasárnapján táncmulatság kezdődött, amely húshagyókedden éjfélig tartott. A három napos táncot farsang hétfőjén a legények farsangolása szakította meg. 13. Farsangolás, farsangi kardozás: kilenc legény alkotott egy farsangoló csoportot. Mindannyian kardot tartottak a kezükben. Bandaszóval mentek házról házra. Reggeli órákban indultak s gyakran késő délutánra fejezték be a kardozást. Az udvaron körbe álltak, kardjukat magasba tartották, majd egymás felé kinyújtották s különböző vágó, szúró mozdulatokat tettek. Ezt követően - ha a házban volt leány -, kihívták és az udvaron táncoltak vele. Olykor bementek a házba és a leánnyal a szobában táncoltak. A legények a gazdaasszonytól szalonnát és tojást kaptak. A szalonnát a legények kardjának hegyére szúrta. A következő ház udvarán, mielőtt a legények újra kardoztak, a szalonnát a kardjuk hegyéről levették és kosárba tették. A szalonnát és a tojást a legények értékesítették. Aznap este az így befolyt pénzből a muzsikusokat kifizették s szabados volt a tánc, mindenki ingyen mehetett a táncba. 14. Húsvét első napján a legény hímes vagy hímezetlen tojást küldött a kedvesének. Húsvét másodnapján pedig a leány adott tojást a legénynek, amikor az megöntözte. Húsvét másodnapjának a neve: öntözőhétfő. Az öntözést a legények vasárnap este, sőt 50-60 évvel ezelőtt már vasárnap délután elkezdték. Vízzel öntözték meg a leányokat. A szagosvíz 20-30 éve jött szokásba. A házas emberek is jártak öntözni, de azok csak jó ismerősökhöz, rokonokhoz mentek. A legények minden lányos házba betértek. Megvendégelték őket sonkával és itallal. 15. Húsvét első napján szentelt vizet vittek haza a templomból. A vizet a templomban egy szapulóban ünnep előtt való nap, szombat este az ún. feltámadáskor szentelte meg a pap. Másnap minden házból valaki vitt magával egy üveget és megmerítette szentelt vízzel. Otthon meghintették vele a szobák falait, hogy a rosszak távozzanak a házból. A vízzel a sonkát és a kolbászt is megszentelték. A megmaradt szentelt vizet egy gyümölcsfa tövéhez öntötték. 16. Öntözőhétfőn délután s még húsvét harmadik napján, kedden is a leányok megsuholták a legényeket. A suhogót sinkárból fonták. (A sinkár mocsaras, lápos helyen termő növény, amelyből 6-8 szálat korbácsnak fontak össze.) A leányok az utcán meglesték a legényeket és a suhogóval a hátukat megverték. Ezzel viszonozták az öntözést. ,,A le-