Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)
Szokások, hiedelmek Csallóközből és Nyitra környékéről
házba és megvendégelte őket. 17. A legények közösen egy májfát a kocsma elé állítottak. Ez egész májusban ott állt. Kidöntése után a kocsmában együtt italoztak. 18. Május első szombatján a délutáni litániát követően a legények bandaszóval végigmentek a falun. A muzsikusokkal a kocsmából indultak és minden lányos ház előtt megálltak. A leányt kikurjantották. A ház előtt megtáncoltatták s így táncolták végig a íalut. GHYMES Adatok a mezőgazdasági hagyománykörhöz. 1. Munkakezdéskor az emberek kalapjukat megemelték és azt mondták: ; ,Édes Jézuskám, segíts meg!" 2. Mákvetéskor nem volt szabad beszélni: „Ne beszélj, hogy legyenek jó nagy fejek" - intették a mákvetésre menő asszonyt. 3. A szemes terményt tiszta lepedőből vetették. 4. A kendervetés befejezésekor az asszony nagyot ugrott a következő szavakkal: „Ilyen magasra nőjél!" 5. Amikor a krumplit elültették, a gazdaasszony a földre ült, „hanyatt fordult, meggömbölyítette magát" és azt mondta: „Ilyen nagyok legyetek, ni!" A tök elpalántálásakor is ezt csinálták. 6. Pénteken nem volt szabad vetni. Nagypénteken nem lehet a földet lyuggatni, mert jézus a koporsóban fekszik. 7. Márk napján reggel processzióval mentek a határba s a pap megszentelte a vetéseket. 8. A kapálás befejezéséhez közeledve így kiáltottak egymásnak a kapálok: „No, kié lesz a bíró lánya?" Aki leghamarabb befejezte a során a kapálást, annak mondták: „No, tiéd a bíró lánya!" 9. Amikor szombatyi (szombat) napon délben harangoztak, mindenkinek le kellett jönni a szőlőhegyről. Szombat déltől hétfő reggelig nem dolgozhattak a szőlőben. 10. Péter-Pál napján felszakad a gabona töve. 11. Az aratóbandát az aratógazda szervezte. Ö beszélt az urasággal, egyezkedett, intézte az aratók ügyeit. Csak ritkán állt be dolgozni. 12. Mielőtt az aratást megkezdték, az aratók letérdepeltek, az aratógazda kezdte az imát fennszóval, a többiek mondták utána. 13. Az aratás befejezésekor, a végzésre koszorút készítettek. Az urasági aratók mindig vittek koszorút. A gazdáknál csak ott, ahol 2-3 pár arató dolgozott. Egy arató a fején vitte a koszorút. Az uraságnál a szolgáló a koszorút vízzel öntötte le. A gazdának vitt aratókoszorút a gazda vagy a gazdaasszony öntötte le vízzel, azzal a céllal, hogy bő termés legyen s a következő évben kapjon elég vizet a vetés. A gazda a koszorút a ház falán az eresz alatt vagy a folyosón egy szögre akasztotta. Ott függött a következő aratásig. 14. Az aratás befejezésekor, a végezetkor az uraság és a gazdák is megvendégelték az aratókat. Az urasági végezet alkalmával zenészek is voltak és táncoltak. 15. Az arató-koszorú átadásakor énekelték : Elvégeztük, elvégeztük az aratást. Készítsd gazda, készítsd gazda az áldomást, Gazdaasszony, gazdaasszony meg a vacsorát. Gyerünk, rózsám, gyerünk, rózsám a szőlőbe, a szőlőbe, Szedjünk szőlőt, szedjünk szőlőt keszkenőnkbe, keszkenőnkbe, Piros almát, piros almát a zsebünkbe, a zsebünkbe, Csörgő diót, csörgő diót a zsebünkbe, a zsebünkbe, Éljen a gazdal 16. A búzakalászról két történetet jegyeztem fel: A) Egy asszony lángossal törölte a gyereke fenekét. Ezért Jézus megharagudott. A búzaszálon, amelyen tövétől hegyéig kalász volt, végighúzta a kezét, de Mária megfogta és egy csomó
