Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

Szokások, hiedelmek Csallóközből és Nyitra környékéről

csora tartott a gazdaasszony nem kelhetett fel az asztaltól. Egyrészt azért, mert a vacsorát a kánai mennyegző emlékére tartják. Az alkalommal sem kelt fel senki az asztaltól. Másrészt azért marad a gazdaasszony ülve a vacsora alatt, hogy a következő évben ne kelljen futkároznia. 7. Ha a gyermek foga kiesett vagy kihúzták, a következő szavakkal dobta maga mögé a feje fölött: Csontot dobok! Vasat várok! KOLON Hiedelmek, szokások a mezőgazdasági életből. 1. A kendert lepedőből vetették. Amikor a vetést befejezték, a lepedőt magasra dobták, hogy olyan magasra nőjön a kender. 2. Farsangkor a leányok a táncban nagyot ugrottak, hogy a kender nagyra nőjön. 3. Vetés közben nem szabad beszélni, mert nyives lesz a kender. 4. Nagypénteken semmilyen terményt nem volt szabad vetni. 5. A szőlőből szombaton délben mindenkinek haza kellett menni. A peregek ügyeltek, vigyáztak a szőlőre. Szombaton délután senkit sem engedtek dolgozni. Ha valaki a szőlőhegyen maradt szombaton délután, azt a peregek megbüntették. 6. A szőlőhegyen Szt. Orbán szobra áll, amelyről úgy vélik, hogy megvédelmezi a szőlőt mindenféle bajtól, jégesőtől, kártól. 7. Az aratás megkezdésekor az aratóbanda tagjai letérdeltek és közösen, fennhangon imádkoztak. 8. A legszebb búzaszálakból készítették az aratókoszorút. Virágokkal, szalagokkal díszítették. Az uraságnak a koszorút a legöregebb arató adta át. Az úr a koszorút megöntötte vízzel. 9. Az aratás befejezésekor az uraság áldomást adott az aratóknak. Az uraság udvarán volt a vacsora, amelyet tánc követett. ,,Akkor kedves volt a tánc, mert nem volt mindig, mint most." A faluból az aratókhoz az uraság udvarára mentek a leányok és a legények s közösen táncoltak. 10. Kedvelt, közismert aratási alkalmi dal volt a következő: Rubato s 1 y m m' m —P | 0 1 T m—«—

J r 1 1 1 » n