Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

Mondák Mátyás királyról

- Utánam, urak! De bizony, az urak egyre-másra kidűltek a sorból. Könyörögtek Mátyásnak, hogy hagyják már abba a kapálást. Megfizetik ezután a munkásokat, dupla bért is fizetnek, most már belátják, hogy nehéz munka a kapálás. Mátyás király kapája Rimaszombatban állott a vármegyeháza előtt. (Elmondta: Béres Balázs, 68 é. Sajórecske, Gömör m.) 2. Mátyás király nagyon sok helyre elment, ahol hallotta, hogy valami baj van. Egyszer jött ide. Gömörbe. A szobra is ott van neki Sajógömörön. Eljött ide, mikor szüret volt. Mint gróf, úgy gyött, grófnak mutatta be magát. Elgyött a szüretre vendégségbe. Mikor ittak, mulattak ott együtt az urak, ő is köztük volt, hát éljenezték Mátyás királyt, még a pénztárnokját is. Akkor megszólalt : - Uraim, mindent hallottam, de egyet nem hallottam. Azt, aki legjobban megérdemli, hogy felköszöntsük, hogy éljen. Az urak mindent találgattak, hogy ki az, akit nem éljeneztek. Akkor Mátyás király odahítta a munkásokat. - No, ezeket nem köszöntöttük. Még csak egy pohár borral se kínáltuk meg őket. Akkor kimutatta, hogy ő a király. Felvetette az urakkal a kapát. Lefelé kapáltatta őket a hegyről. Ő is velük kapált. Gyött róluk a víz. Rimánkodtak neki, hogy ne tegye, hogy már nem bírják tovább. - Csak kapáljatok! Ezt nem köszöntöttétek ti! Hát most már tudjátok, hogy milyen munka ez! Máskor megkínáljátok a munkásokat, ha ti is isztok! (Elmondta: Valent István, 80 é. Szentkirály, Gömör m.) 3. Mátyás király egyszer Tornaiján járt. Csak úgy szegényesen volt öltözve. Bement a Fehér Holló étterembe, hogy megebédeljen. Ott ült sokáig, de a pincérek hozzá se szóltak. Csak az urak körül szaladgáltak. Őhozzá nem is szóltak, merthogy szegényes ruhában volt, ki se szolgálták. Hát akkor, mit volt. mit tennie, elment éhesen. Majd azután egyszer táviratozott a gömöri uraknak, hogy jön vizitációba. Az urak összegyűltek a fogadására. Várták a királyt. Tornaiján a Fehér Hollóban volt a nagy ebéd. Szaladgált mindenki, hogy a királynak a kedvébe járjanak, meg hogy ne legyen hiba semmiben. Amikor leültek az ebédhez, Mátyás király nagyon lehordta az urakat. Szidta őket, hogy semmibe se veszik a szegényeket. Ő itt járt a múlt héten. Ugyanitt ült a Fehér Hollóban, de még csak hozzá se szóltak, mert szegényesen volt öltözve. A pincérek csak az urak körül sürögtek-forogtak. Nem a pincérek a hibásak, hanem az urak, akik észre se veszik a szegényt, csak elvárják, hogy nekik dolgozzanak. Most pedig senki se nyúlhat az ételhez. Mennek együtt dolgozni ! Nagyon elsavanyodtak az urak. Nem volt mit tenni, fel kellett állni az asztaltól éhesen. 12 Varia Folkloristica 177