Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)
Mondák Mátyás királyról
A király nem szólt semmit. Hanem, amikor haza mentek, jó ebedet készíttetett. Azt mondja az udvari bolondjának: - Komám, eridj, hozzál csak az uraknak, mindegyiknek a lába alá egy lavór vizet, leülünk ebédelni. Leültek ebédelni. A lavór vizet az udvari bolond odavitte mindegyik úrnak a lába alá. Azt mondja nekik a király: - Tegyétek bele a lábatokat, mossátok meg, mert hát készül az ebéd. Nem tudják elképzelni az urak, hogy a király ezzel mit akar. Hát, leültek, ettek, de a lábuk a vízben van. Egyszer, amikor elmúlt az ebédidő, hát valamivel le kell öblíteni azt a jó ebédet. De nem volt semmiféle ital felszolgálva. Se víz, se sör, se bor, se semmi. Hát az urak már nem tudtak mit tenni. Azt mondja egy a sok közül: - Uram, királyom, valamivel csak le kell öblíteni ezt a jó ebédet! Ha más nincs, víz is jó lenne ! Erre a király : - Hát vízben van a lábatok, mit akartok? Lássátok, urak, úgy kell a nád^ nak is a víz, mint ahogy nektek. Ha a ti lábatok is a vízben van, akkor miért akartok inni vizet? Ha már a nádnak nem kell a víz felülről, akkor nektek se kelljen felülről, mert alulról a vízben álltok! (Elmondta: Kovács Júlia 80 é. Hertelendyfalva, Torontál m.) Mátyás király aranyekéje Mátyás királyt az urak mindig studérozták. Mindig kellett nekik a vagyon. Ö meg hát inkább adta volna a falusi szegényeknek, mint a nagyuraknak. Nem tudott már mást kitalálni, hanem csináltatott egy aranyekét. Az ekét kitette eléjök, hogy mondják meg, mit ér az az eke. Ha meg tudják mondani, hogy mit ér, hát akkor megkapják, amit kérnek. Akkor nézik, nézik az urak. Megmérnék, de azt nem lehet kiszámítani, hogy mennyit ér az az eke. Kőre tették, meg azt se tudták, mit csináljanak vele, ele nem tudott senki semmit szólni, hogy mennyit ér meg az az eke. Hát nem tudták megmondani. Azt mondja Mátyás király: - Ne búsuljatok, megmondja az én komám! Ez az ő komája az udvari bolond volt. De nem volt az bolond, hanem húsz évre ki volt száműzve Magyarországról, ezért bolondnak tetette magát. De nagyon-nagyon féltette Mátyás királyt. Ügy hívta, hogy komám. - Jer csak bé, komám, - mondja neki Mátyás király. - Mondd meg az uraknak, hogy mit ér ez az eke. Bement a komája. Fitymálva ránéz az ekére, egy kicsit gondolkozik, fejét megrázza. - Hát mondjad, komám, ezek azt várják, ezek az urak. - Hát én megmondom! Hogy ha több Szent György közt eső van, akkor ennek az ekének nem lehet kiszámítani, hogy mit ér meg. De ha két Szent György közt nem lesz eső, akkor nem ér ez az eke egy árva cipót sem. Evvel vége van. Az urak elsompolyogtak. Nem kellett, hogy adjon a király semmit sem, mert nem találták ki, csak az udvari bolond. (Elmondta: Kovács Júlia, 80 é. Hertelendyfalva, Torontál m.)
