Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

Szokások, hiedelmek Csallóközből és Nyitra környékéről

között kell vetni, hogy nagyfejű legyen. Ha más időpontban vetik, a mák szárán sok apró fej lesz. 7. Mákvetés közben beszélni nem szabad. Ha a vető megszólal, a mák férges lesz. 8. A káposztát palántáló asszony a munka befejezésekor az ülepét a földhöz nyomja, hogy a káposzta nagyfejű legyen. 9. Körösztjáró héten (május 2. hete) búzaszentelő körmenetet tartottak. A falu lakosai a pap vezetésével, egyházi zászlókkal a mezőre mentek. Énekeltek, imádkoztak, a búzából kis koszorúkat a zászlóra kötöttek. A pap a vetéseket megszentelte. 10. Az aratást az uraságnál a bandagazda vállalta fel. Egy bandába gyakran 25 kaszás, 25 marokszedő, 13 kötöző és néhány vízhordó tartozott. Rendszerint két kaszásnak volt egy kötözője. 11. A bandás aratásnál minden kaszás maga gondoskodott a reggeliről. A kaszás felesége vitte ki az ételt. A kötözőt hetenként felváltva etette a két kaszás. Ebédet és vacsorát az uraságtól kaptak. 12. Az aratás idején minden szombaton vacsorára nyúllepényt sütöttek. Kelttésztából sodorva, kerekalakúra összehajtogatva borssal vagy sóval lehintve készült. Nevezték még katikönyökének vagy hajtoványnák is. Amikor szombat este hazamentek, vittek belőle a gyerekeknek és azt mondták nekik: „nyúllepényt hoztunk." 13. Az aratók hétfő hajnaltól szombat estig a mezőn voltak. Csak szombaton este mentek haza és a vasárnapot otthon töltötték. 14. Aratás végén az utolsó gabonaszálakból mindegyik arató igyekezett vágni. Hogy miért, az okát már nem tudták megmondani. 15. Az uraságnál és azoknál a gazdáknál, ahol legalább 4-5 kasza volt, az aratók a munka befejezésekor aratókoszorút készítettek. A koszorúnak fa váza volt s azt övezték körbe gabonafonással, színes krepp papírral. Rúdon vitték a falu széléig, ott a bandagazda, aratógazda a fejére tette. A koszorúvivés idejére mindegyik arató tiszta ruhát, inget vett fel, a férfiak megborotválkoztak. A falun énekelve vonultak végig. A bandagazda az uraság elé állt és köszöntötte az aratóbanda nevében. Ekkor az uraság megvendégelte az aratókat. Az ispán rendszerint birkapaprikást főzettetett s fejenként egy fél liter bort kaptak a kaszások és a kötözők, a marokszedők három dl-t. 16. A több aratópárral dolgoztató gazda háza előtt az aratókoszorús menet megállott és a következő szövegű dalocskát énekelték, amely lényegében a közismert Kossuth-nóta alkalmi applikálása: Esik eső karikára, Bálint János kalapjára, Valahány csepp esik rája, Annyi áldás szálljon rája. 17. Az aratókoszorút a gazda az eresz alá akasztotta. Egy évig tartották ott s mindig az új koszorúval cserélték fel. 18. A hiedelem szerint a búzaszemen Mária (Szűz Mária) képe látható. 19. Hajdan bőségesen termett a búza. Sok kalász volt egy szálon. Amikor azonban egy asszony a gyerekének a piszkos fenekét lángossal törölte meg, a búzaszálon nem termett többé több kalász, csak egy, s azóta kell az embernek keményen megdolgoznia a kenyérért. Jeles napi szokások, hiedelmek. 1. András napján (nov. 30.) a leányok böjtöltek. Este egy karéj kenyérből három íalatot ettek és arra vizet ittak. A kenyér megmaradt részét a párnájuk alá tették. Úgy vélték, megálmodják, hogy ki lesz a férjük. 2. Miklós nap (dec. 6.) estéjén Miklósnak öltöztek fel a legények. A Miklós-járásban két-két alakoskodó vett részt. Az egyik Szt. Miklósnak, a másik ördögnek öltözött. A Miklóst alakító legény hosszú bundát vett magára. Arcára kenderből szakállt ragasztott, fejére kucsmát húzott. Újabban az arcát boltban vásárolt álarccal fedi be. Derekát lánccal köti körül, kezébe