Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)
Halál és temetés két Turóc-völgyi faluban
Ha gyalogos ember találkozott a menettel, hasonlóképpen félreállt, s levette a kalapját. A temetésen hivatali minőségben csak a bíró jelent meg, s csak akkor, ha öngyilkost temettek. Az öngyilkos temetésén a pap nem vett részt, s mint hivatalos személy, a bíró kísérte ki a halottat, akit csak a temető sáncába temethettek el. A bíró, mint hivatalos személy, ezt ellenőrizte. Amikor a menet elindul az udvarról, a halottas házban az ablakokat, ajtókat kinyitják. Abban a szobában, amelyben a halott volt, borókamagot égettek, harminc-negyven éve tömjént füstölnek. A szobát kitakarítják, az elmozdított bútorokat a helyükre teszik. Mint említettem, ha olyan ruhadarab vagy edény volt, amely a halotthoz ért, elégették, ill. a cserépedényt összetörték. A tüzet újra meggyújtották, s visszamaradt ismerősök, meghívott asszonyok megtették a torra az előkészületeket. Temetés zeneszóval A fiatalon elhunyt legények temetését gyakran cigányzenével rendezték meg. Akkor fordult elő, ha a haldokló meghagyta, hogy zeneszóval temessék, vagy ha a család akarta, s olykor a barátok kezdeményezésére temették a legényt muzsikaszóval. A század elején a zeneszóval való temetés általános gyakorlat volt. Az egyház azonban igyekezett lebeszélni a hozzátartozókat a zenekíséretről. Hivatalosan nem tiltotta ugyan, de a pap a prédikációkban ellene beszélt, s kérte a gyülekezetet, hagyják el ezt a szokást. Ennek hatására ritkult a zenés temetés, azonban a szokás napjainkig megmaradt, s olykor-olykor zeneszóval kísérik ki a halottat. A zenével való temetést azzal is indokolják, hogy a legény még ki sem mulathatta magát, nem érhette meg a lakodalmát. A temetésen a zene először az udvaron, az egyházi szertartás, ill. a búcsúztató után szólalt meg. Amikor a pap felállt a helyéről, s megkezdték az előkészületet a halott kivitelére, a zenekar, a banda akkor húzta rá. Az első mindig a következő nóta volt: Kitették a holttestet az udvarra, Nincsen, aki végig-hosszig sirassa. Most látszik meg, ki az igazi árva, Senki sem borul a koporsójára. Az úton a zenészek a koporsó, ill. a gyászolók mögött haladtak. A halottat kísérő gyülekezet időközben egyházi éneket énekelt. Ilyenkor az éneklésben és a muzsikálásban bizonyos sorrend volt, amelyhez alkalmazkodtak. A zenészek különböző szomorú hangulatú dalt, magyar nótát játszottak. Ezek közül példaként említsünk meg kettőt. Menet közben: Temető kapuja Sarkig ki van nyitva. Arra járnak el a lányok. Rólam szedik a virágot. Szedjétek, szedjétek Rólam a virágot, Csak a teher liliomot Rólam le ne szakítsátok.