Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

Halál és temetés két Turóc-völgyi faluban

Téli világ fehér kebelén Járt a halál titkon, feketén. Hideg keze ide lesújtott, S letört egy bimbónyi virágot. Mely alig nyílt ki, szülőinek Az öröme ma odaveszett, Korán letört és elhervadott, Ringó bölcsőt üresen hagyott. Szeretetnek édes tárgya, te, Oh, miért mégy még a sirba le, Csók, ölelés oda már nem ér. Jaj ott nincsen, örökös az éj. Hiába ragyog nekünk a nap, Nekünk vigaszt már semmi sem ad. Ha lecsuktad ragyogó szemed, Boldogságunk elmúlt, elveszett. Kicsi fiunk, drága Józsikánk, Nem nevetgélsz többé mireánk. Oh, de sok örömet okoztál, Mégis elrabolt a zord halál. Jó szüleim, megnyugodjatok. Angyal lett a kicsi fiatok. Mennyben élek boldog életet, Tőletek hát végbucsut veszek. Legelőször is lelkiatyám, Öleljen meg a mennybéli atyám, A keresztségben megtisztitál, Lelkem bűntől megszabaditád. Rusznyák Dezső, mostoha apám, Rád is áldást mond picinyke szám, Isten veled, csókol kis fiad, Ég áldását kéri tereád. Lalik Erzsébet, édes jó anyám, Gyere borülj utolszor reám. Kicsi fiad csókol téged is. Áldja Isten földön lépteid. Lázók Árpád, kedves nagyapám. Mielőtt még sir borulna rám, Búcsúképpen jó kis unokád Isten áldását kéri reád.