Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

Halál és temetés két Turóc-völgyi faluban

16. Az összes dubrovói munkástársaktól. 17. Az összes dereski rokonok. 18. Szomszédok. Ahány rokontól, családtagtól, baráttól stb. kell búcsúzni, annyi versszak készül. Ha konkrétan nem neveznek meg személyt, ill. családot, akkor egy versszakban több személytől, rokontól búcsúzhat a halott, pl. ,,összes keresztgyermekeim", ,,jó szomszédaim", „kedves tanuló társaim" stb. A búcsúztató megszerkesztésében az a fontos, hogy „rímeljen a vers, stimmeljen a hang" - mondja Dudor István. A felépítése hagyományos szerkezetben történik. A búcsúztatók zömében a kántor a halott nevében beszél, ill. énekelve szól az élőkhöz, s búcsúzik tőlük a megadott sorrendben. Gyakran azonban az élők is szólnak a halotthoz, s így a búcsúztatóban olykor felváltva hol a halott, hol pedig a hozzátartozók szólalnak meg. Némelyik búcsúztató nyomban a halottal, a halálesettel kezdődik, némelyik azonban egykét, esetleg több versszakban, néha csak egy-két verssorban általános tartalmú szöveggel - természeti képpel, elmélkedéssel - vezeti be a konkrét búcsúzást. Hagyományos szabály, hogy a halott elsőként a „lelkiatyától" búcsúzik, azután a legközelebbi családtagok, férj halálakor a feleség, s fordítva, gyermekei, unokái, testvérei stb. következnek. A hivatásos kántor egykor, s a parasztkántor is napjainkban a verses búcsúszöveget papírról olvasva énekelte, ill. énekli valamelyik egyházi ének dallamára. Az íráskor először a dallamot választja ki, s e szótagszámnak megfelelően „szabja" a szöveget, a sorokat. A következőkben bemutatok néhány búcsúztatót. Mind meghatározott személyre szól. Két azonos búcsúztató sohasem készül. Mindegyik konkrét nevekhez, családokhoz, hozzátartozókhoz, barátokhoz stb. kapcsolódik. Mindig új szöveget kell a parasztkántornak írni. írás közben természetesen felhasználja a korábbi búcsúztatókban elhangzott hatásos kifejezéseket, fordulatokat, behelyettesítéssel olykor sorokat is, azonban lényegében mindegyik búcsúztató az önálló „alkotás", az „egyediség" benyomását kelti. Az első és a második búcsúztatót hivatásos kántor, a többit Dudor István parasztkántor készítette és énekelte a temetésen. * Bene Mária lelett Meghalt 1903. április 19-én Dallam: Jaj, ha kinját . . . Fonjatok szép koszorút szép virágokból, Díszítsétek angyalok e gyász koporsót, Melyben nyugszik egy szép virág, kedvességét már a halál Most elrabolta. Fehér rózsa lettél, te kedves Mariska, Miért jöttél ily hamar gyász hervadásba, Hisz oly szép volt már életed jó szüleidnek körében, S mégysz sir ölébe.