Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

A pásztorok megajándékozásának szokásai ünnepek alkalmával

A pásztor megajándékozása. Baktakék. Fotó: Ujváry Zoltán dákat és összegyűjtötte a kalácsot. Karácsonykor a pásztorok elmentek megköszönteni a gazdákat. Az ünnep első napjának reggelén mentek, s így köszöntöttek: „Jó reggelt kívánok, Mihály gazdal Az Isten éltesse sokáig, hogy a jövőben is megmaradjunk békességben. Legyen jó termés, hogy nekem is jusson belőle, mert üres a tarisznyám." A gazda kolbászt vagy szalonnát, vagy egy keresztcsontot (erősen lemetszett füstölt sódar) adott a kántáló pásztoroknak. A csordás megajándékozásának sajátos formáját ismerjük Tiszalökről. Amikor a gazda, leginkább azonban a gazdaasszony pünkösd reggelén hajtotta a tehenet a legelőre, vitte magával a csordás részére a kalácsot. Többnyire íonatos kalácsot, de gyakori volt, hogy túrós bélest, lekváros bélest, mákoskürtöt sütöttek ez alkalommal a pásztorok részére. Szakajtóruhába takarva vitték ki a legelőre. A csordás felesége a legelő szélénél zajdaruhát terített le, s az állattartók a kalácsot arra rakták. A szőlőtermelő gazdák egy üveg bort is vittek. A csordásné sorban mindenkinek boldog ünnepet kívánva megköszönte az ajándékot. A kondásnak a kalácsot a kapuban adták át. A kondást, amikor reggel hajtotta az állatokat, a tulajdonosok a kapuban várták és ott nyújtották át az ajándékot. A kondást, mivel húsvétkor és karácsonykor is hajtott, ezen napok reggelén is megajándékozták. A gulyások a legelőről pün8* 115