Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

Dramatikus játékok Nádudvaron

A zsidót alakító legényt követi mintegy 20-30 m távolságban a vándor szlovákot, a drótcstótot megjelenítő legény. Vállán vagy nyakába téve egy drótköteget visz és kiabálja: - Fazekat drótozni, fotózni, tessék! A drótostótnak a menetben fontos szerepe van, mivel lánccal megkötve egy medvét is vezet. A medvét többnyire szalmakötéllel becsavart legény alakítja. A vándor szlovák egy korbáccsal időnként ráüt a medvére. Az utcakereszteződéseknél, vagy ott, ahol nagyobb a közönség, megáll és a medvét táncra kényszeríti. A medve esetlen mozdulatokkal táncol, amin a nézők sokat nevetnek. A felvonulás menetét szintén egy genre-alak zárja be. Kétkerekű kocsiján egy lóval a fuvaros és a felesége. Az asszonyt egy legény alakítja. A férj az asszonynak fogdossa a mellét, felemeli a szoknyáját stb. A szüreti felvonulás genre-alakjai között kétségkívül a legfontosabb szerep a vándor szlovák iparosnak és medvéjének jut. Ügy gondolom, hogy ebben a szerepben két genre-alak kapcsolódott össze. A drótostót eljátsza a medvetáncoltató szerepét is. A medvetáncoltató a magyar nyelvterületen mindig idegen nemzetiségű ember volt, szinte kizárólag román. A két szerep természetszerűleg kapcsolódott egybe a nádudvari népszokásban. A drótost megjelenítő játékos kitűnően alakította a medvetáncoltató szerepét is, és így méltán kiérdemelte a közönség elismerését. A marokszedők búcsúja A marokszedők búcsúját szorosabb értelemben vett dramatikus játéknak nem tekintjük, valójában azonban ezt a közösséget szórakoztató „monológot" mindenképpen a tréfás jelenetek közé sorolhatjuk. Az aratás befejezésekor az aratók búzából font koszorút nyújtottak át a gazdának, az uradalom tulajdonosának vagy bérlőjének, aki vacsorát adott az aratóknak. A vacsorát követően az aratók táncoltak, szórakoztak. E szórakozáshoz tartozott a marokszedők búcsúja az arató gazdáiktól. Egy marokszedő előállt, s a következőket mondta: Igen tisztelt aratási vacsorát ülő és szentelő kedves arató gazdáink! Ezen aratást befejező kedves napon kívánjuk és kérjük a mindent kiegyenlítő gondviselést, a mi jó gazdáinkat, hogy öreg és aprószentek fölöttük való őrködését isten őszentíelsége úgy alkalmazza, hogy a kendtek lelki subája be ne porosodjék. Ártatlanságuk ködmöne meg ne ázzék, hanem szépen kivirágozzék. A boldogságnak a szűrébe jól betakaródzék, és úgy evickélhessenek az életnek ezen a viharos tengerén, sőt még a lélekvesztő csónakjuk is, hogy midőn a huncut furfangos lelkük büdös testökből kilopódzik, egyenesen a dicsőséges mennybe menjen. Adjon a mindenható úristen kendteknek boldog napokat, hogy messziről nézzék a bajt, soha az öröm haragba kendekkel ne legyen, a kiabáló nyomorúság kendek mellől messze távozzon. Sőt, a felséges úristen a kendtek házaikba bakkecske módjára ugrándozó friss napokat derítsen és engedje meg, hogy az egy fajtájú százforintosok ezen a jó nyári úton a kendtek lapos gutával megütött bugyellárisokba menjenek. Végre pedig a felséges úristen gyülekeztessen a kendtek örökké száraz torkuk felé jó szilvapálinkával terhes nagy fekete felleget és annak hordóit csapra vervén a kolbászok közt kanyargó sült kappan mennykövek közt adjon a mindenható úristen a kendtek