Csorba Csaba szerk.: Mészáros Károly önéletrajza (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 22. Debrecen, 1974)

Önéletrajz

nyelve miatt sokkal jelentékenyebb s magában veszélyesb magvakat rejtő, mint a többi szláv fajok bármelyikének zajgása. Fölszólamlásom bizonyos tekintetben meg is tette a maga hatását; mivel az több oldalról részint ellennyilatkozatokat részint bővebb megvitatást idézett elő sőt nem kis örömömre, Máramarosból, Zemplénből s Bereghből a ruthen nép legértelmesbjei tiltakoztak minden oly törekvés ellen, mely újabb nemzeti elkülönítésre vezetne. Találkozott ruthen író is (Homicskó Sándor) ki nem rostéit szózatom megcáfolására egész brochérét írni, természetesen a legmerevb panrusz szellemben. A magyar hírlapok azonban még mindég szenvedőlegesen viselték magukat. Ez végre engem minden türelemből kisodort s oda kényszerített, miszerint saját vállalkozásom által pótoljam ki azt, a mit a magyar hírlapirodalom elmulasztott. E célból alapítám i86i-ben a „Kárpáti Hírnök" című encyclopaedicus tartalmú hírlapot Ungvárott, föladatomul tűzvén ki magamnak: a ruthen mozgalmat lelkiismeretesen ellenőrizni s annak irányzatairól a hazát értesíteni, fölvilágosítani.

39 Minden jóravaló magyar ember üdvözlé vállalatomat, csak az oroszok nem, kik a püspöki kormánynyal egyetemben már az első hónapban minden követ megmozdítottak arra nézve, hogy azon lapot rossz hírbe hozzák. Ez nem sikerült, s én annál nagyobb bátorsággal és őszinteséggel folytattam portyázásomat minden fondorlat ellen, mutatkozott legyen bár az a püspöki kormány vagy az elrendű papság részéről. Az általam köve tett modor és . nyíltság azonban annyira fölbőszíté ruthen elleneimet, hogy ők már az első hó vége felé nem érvekkel s okokkal, hanem botokkal s dóromgokkal léptek föl ellenem, - erőszakosan megrohanván három részeg pap egy közmulató helyen, s bezúzván fejemet. Mindez engem meg nem tántorított s folytatám a megkezdett irányt, nem a közméltánylat koszorújának reményében, hanem mivel arra a hazafiúi kötelességem hő érzete ösztönzött. Mindez csak előjátéka volt még, a később történteknek. Mert amint az én éberségem növekedett s amint tollam élesbült, az oroszok boszútüze is az arányban erősbült ellenem. Fogadott bitang ügyvédek által pénzért írattak ellenem hírlapi cikkeket s pénzért nyomatták ki, csakhogy hitelemet gyöngítsék. Amint pedig bekövetkezett Ungmegyében a megyetörvényszék, tagjainak rendes fizetés melletti beosztása, ellenem, ki szintén egyik, a legnagyobb szótöbbséggel megválasztott alkotmányos ülnök valék, - egész összeesküvést forralva, a püspökkel és püspöki kormány néhány tagjaival, kik között Medveczky Bazil szentszéki ülnök s Markos György vitték a fő cselszövők szerepét, a főispán gr. Waldstein Jánosnál oda működtek, hogy még candidatióba se jöhessek, azt adván okul, hogy miután én az orosz papokat bevádoltam az ország előtt, ők most követelik azon elégtételt, miszerint itt, az oroszság főfészkében semmi hivatalra se alkalmaztassam, különben ők oly demonstratiót s zavargást indítanak, hogy maga a főispán is megbánja. S a főispán, csak hogy az oroszságot maga ellen ne zúdítsa, megtette, hogy engem, alkotmányosan megválasztott s legmunkásabb ülnököt a kijelöltek sorába sem vett föl. Ócsváry Gábor, a mer gye egyik első tekintélye erélyes óvást tett ugyan ezen önkény ellen; de már későn volt, mivel a dolgok szerfölötti elmérgesedése miatt én magam sem akartam, hogy ügyem erőszakoltassék. Az oroszoknak azonban ez is kevés volt, s most azon mesterkedtek, hogy mikép vetkeztethessenek ki minden vagyonomból