Csorba Csaba szerk.: Mészáros Károly önéletrajza (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 22. Debrecen, 1974)
Önéletrajz
maros sem, hol Dobránszky öccse lett másod alispán. A magyar s különösen a magyar érzelmű gör. kath. egyéniségekről szó sem volt; mivel amazok már bevallott elveiknél fogva sem mutattak hajlamot hivatalt vállalni, - emezeket pedig az ugorkafára jutott panruszok úgy tekintek mint bélpoklos elpártoltakat. S mi volt ezen szándékos mellőzésnek oka? Az: hogy az egész tisztújítást orosz papok vezették, a kik egyedül csak tulajdon sarjadékaikat kívánták urakká tenni. Csurgovics nagyprépost házánál főzték ki a tiszti combinatiót, s Markos György - szintén orosz pap fia - adta a szükséges informatiókat. így született meg - nata et fata est - Kuthenial Csak keresztneve nem volt még ezen új tartománynak; csak törvényesítése hiányzott, s az nem volt megállapítva, hogy „hercegség '-nek avagy „vajdaság"nak neveztessék-e? Mogocs besztercei püspök, a tótok főszószólója azonban erre is utat mutatott. Mert amint ez egy népes küldöttség élén Bécsben a tótok számára külön kerületet (okoliát) követelt, - Dobránszky is azonnal mozgatni kezdte az orosz papokat, s levelek és proclamatiók által arra bírni, hogy Eperjesen s Ungvárott tartanának nemzeti congresszust, sőt bíznák meg főügynökül arra nézve, hogy a felségnél kieszközölhesse az orosz vajdaságot. A püspök Popovics Vazul, nem gondolva a tárgy politikai kényes volta s illetékességével, e fölhívásra csakugyan 'népes consistoriumot tart s véleményadásra hívja föl az orosz papokat. Ezek december hó 12-én (1861) összegyűlnek a szavazattöbbség szerint elhatározzák: hogy nem látják szükségét annak, miszerint Dobránszky valami politikai ügynökül fölhatalmaztassék; hanem ők maguk lépést teendnek a trónnál, mikép a nemzetiségek ügye s különösen a ruthenek kívánalmai is a legközelebbi országgyűlés alkalmával a királyi propositiókban benfoglaltassanak. Ezen fölirat fogalmazására e jó urak Markó Györgyöt bízák meg. Sok rövidlátó hazafit kielégített ezen határozat. De kérdjük: mi jogcímnél fogva vitte a püspök úr ezen tisztán politikai ügyet a szentszék elé? Másodszor: miért nem felelt e tárgyban praesidialiter Dobránszkynak? Harmadszor: ha már csakugyan oly igaz magyar érzelmű a munkácsmegyei orosz papság; miért formulázott mégis újabb kérvényt saját nemzetisége tárgyában a trónhoz. Továbbá: ha már a fönforgó ügyet mint nemzetiségi kérdést kellett tárgyalni, miért nem hívott meg arra világiakat is? Végre: ha a munkácsi püspök csakugyan gör. kath. nem pedig orosz püspök, - a magyar ajkú gör. katholikusok mellőzésével, miért csupáncsak a ruthen népfaj nemzetiségi érdekében tett lépéseket? De halljuk Dobránszkynak az orosz papokhoz intézett nevezetes legutóbbi körlevelét, melyet minden hírlap közlött, s mely mindazt, a mit eddig a panrusz mozgalmak politikai célzatairól mondottunk, tökéletesen igazolja: Olvasván ezen lázító sorokat, lehetetlen hogy a hályog minden magyar ember szeméről le ne hulljon! Dobránszky e körlevélben minden positiv jog eltörlése ellen izgat; lázít a birtokosok depossessionálására, lázít az ország földarabolására, a vagyonos magyarok és a latin-magyar egyház, illetőleg az egyházi unió fölbontására! Más szegény párát 8-10 évi várfogságra ítéltek volna ily lázító tényért; Dobránszkynak mindazonáltal csak egy hajszála se hullott le, s megmaradt .nagy befolyású s szép jövedelmű helytartó-tanácsosi állomásában!
