Csorba Csaba szerk.: Mészáros Károly önéletrajza (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 22. Debrecen, 1974)
Csorba Csaba: Bevezetés
kizárólagosan pozitív Mészáros-kép - a kutatások során előkerült új adatok fényében - jelentősen módosult. A döntő az Önéletrajz áttanulmányozása volt. Az Önéletrajz adott kulcsot számos, addig megválaszolhatatlannak tűnő kérdésre. A Mészáros-életmű ma már sokkal árnyaltabban áll előttünk. Mészáros Károly nem a „klasszikus pozitív hős", sokkal összetettebb figura. De úgy tűnik, lejárt már az az idő, mikor a XIX. század történelmi személyiségei közül csak a legnagyobb alakok, s közülük is elsősorban az egyértelműen „pozitív"-nak minősítettekről jelentek, jelenhettek meg publikációk. Elegendő áttekinteni a XIX. századra vonatkozó utóbbi közel három évtized történeti irodalmát, hogy a Kossuth, Széchenyi, Deák, Petőfi, Táncsics és még néhány - kétségkívül a legfontosabb - személyiség kutatásának egészségtelen túlburjánzása szembetűnjék. A másod- harmadvonalbeli, s főleg nem „tisztán pozitív" figurák ebben az együttesben nem kaptak „polgárjogot". Kétségtelen, hogy Mészáros sem az első, sem a második vonalba nem tartozott, hanem inkább a harmadikba. Elsősorban politikusi tevékenysége sorolja őt ide. Mint történész is legfeljebb eggyel feljebb sorolható, s mint kiadó-szerkesztő, jogi szakíró szintén. Sem értékeit, sem fontosságát nem akarjuk idealizálni, óvakodunk attól, hogy ebbe a könnyű csapdába beleessünk. De nem is akarjuk lealacsonyítani. Legutóbb, több kisebb közlés- és tanulmány után Vörös Károly éppen egy „kisember" naplójának kiadásával*' erősítette meg hitünket abban, hogy a részletek, a hétköznapok rajza legalább annyira fontos, mint a kiemelkedő eseményeké. Mészáros Károly Önéletrajza merőben más jellegű és tárgyú, mint Francsics Károly borbélylegényé, majd mesteré. Míg Francsics egy iparos- és polgártípus, addig Mészáros a felfelé törekvő nemes származású értelmiség egyik típusa. Mint az Önéletrajzhói kiderül, Mészáros Károly gyermekkora igen nehéz anyagi körülmények között telt el. De az életmód nem egyértelműen meghatározó a későbbi pályaképre. Mint a továbbiakból kiderült, a helyzet Petőfi- vagy Táncsics-szerű forradalmárságra, de akár az elnyomó rendszer kiszolgálására is predesztinált. A papi-gyám, majd a házitanítóskodva tanulás behatása a származás és a szegénység okozta ösztönös szembenállást a kiváltságosok világával csökkentette. A nyílt eszű, tehetséges gyermek elfojtotta lázadozását a születésük jogán magasabbra jutó tehetségtelenekkel szemben, mert ha élni akart, tűrnie kellett. Az iskola nevelése is a tűrés és belenyugvás felé terelte. A származás és függő helyzete okozta tudati kettősséget ő, és - leírása szerint - környezete is észlelte, például 1845-ben, mikor a pesti fiatalságot szervezte. Nemegyszer a véletlennek volt köszönhető, hogy melyik énje kerekedett felül, - erre az Önéletrajzban sok példa van. Ügy tűnik, Mészáros már egészen fiatalon nagy terveket forgatott a fejében. Mint akkor sokan, ő is polihisztorságra törekedett, - közrejátszott ebben az akkori oktatási szellem és ember-ideál. Maga sem tudta miben, de nagyot akart alkotni, azt szerette volna, ha a világ megismeri nevét, s tehetsége révén magas tisztségekre jut. Az, hogy magasratörő álmai semmivé foszlottak, állandó keserűséggel töltötte el, ez végigvonul egész írásán. Űgy érezte, hogy tehetségéhez ké6 Francsies Károly: Kis kamerámban gyertyát gyújték. Válogatta és sajtó alá rendezte Vörös Károly Bp. 1973.
