Csorba Csaba szerk.: Mészáros Károly önéletrajza (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 22. Debrecen, 1974)
Önéletrajz
kaczok a sajt belső tartalmán. Szomorú dolog tudnunk, hogy a közhaza nem akar nőni, s a polgárkebel mindennap szűkebb lesz. Elvégezvén Pécsett a bölcsészeti tanfolyam másod évét a szünnapokat részint Tolna vármegyében töltöttem Zombán báró Dőry Gábor házánál, kinek fiai tanítványaim valának, - részint Tótországban gr. Pejacsevics Péter házánál, ki Dőrynek sógora volt s kinek egyik fiára szintén felügyeltem. A Dőry Gábor házánál nagyon kevés szellemi nyereményhez jutottam, mivel Dőry akkor megyei első alispán - nagyon retrograd s materialisticus szellemű ember volt, e mellett dölyfös aristocraticus jellem, ki minden tudományos műveltségre törekvő ifjúban megannyi Dózsa Györgyöt szeretett szemlélni, s ki engem naponta dorgálgatott amiatt, hogy könyvírással is foglalkozom. Nem több szellemi tápot nyertem a gr. Pcjasevics házánál sem, mert itt is, mindenki csak a hasának élt. Szünnapok elteltével ismét Pécsre mentem, s beírattam magamat a jogászok közzé; minthogy azonban feles számú tanítványaim akadtak, pár hó múlva abba hagytam az iskolázást s önállólag kezdtem élni mint magántanító. Tanáraim nagyon sajnálkoztak kilépésemen s minden módon kezdtek visszaédesgetni, de sikertelenül; mert én ekkor annyira vágyakoztam már a független életre, miszerint az iskolába járás, majdnem elviselhetetlen teherré kezde reám nézve válni. Jogi tanulmányaimat mindemellett nem hanyagoltam el, sőt privata diligentia annál nagyobb buzgalommal folytattam, minthogy óráimmal szabadon rendelkeztem, s keresetem is elégséges volt. Ugyanakkor nagy kedvvel gyakoroltam magamat a festészetben s hegedülés művészetében, mit azonban szemeim rövidláta (miopsismus) miatt csakhamar kénytelen voltam abbahagyni. Ekkor (1843) már rendesen szemüveget használtam. Ugyanez időben történt, hogy hazánk több helyein tanítóképezdéket nyitott meg a kormány - többek közt Temesvárott is, - s hogy a betöltendő tanári állásokra pályázat is hirdettetett. Ajánlóleveleket szerezvén volt tanáraimtól a pályázatra én is megjelentem, de czélomat nem érhettem el, részint mivel nagyon fiatalnak találtak, részint mivel az általam kért tanszéket az akkori csanádi püspök Lonovics József pártfogása mellett, egy kálvinistából pápistává lett ügyvéd nyerte cl. Beállván ismét az iskolai szünnapok ezen időt Somogy vármegyében töltöttem el Kacskovics Mihály törvényszéki elnök házánál Mocsoládon - kinek fiát - Mihályt privative a bölcsészettan másod évi folyamára oktattam. S minthogy ezen tanítványomat Emmerling József nevű másik tanítványommal együtt vizsgatétel végett - mivel őket Pécsett kicsapták az iskolából - Pestre kellett vinnem, s tanításukat továbbra is ugyancsak ott folytatnom, - magam is velők együtt végleg Pestre költözködtem (1843). Most már ismét komolyan kelle gondoskodnom jövendő pályámról, s minthogy beláttam, miszerint Pesten nem csak az orvosi (mert erre is nagy hajlamam volt) hanem maga a jogi pálya is hosszadalmas és költséges lenne rám nézve, a törvény s egyéb államtudományokból nem Pesten, hanem Kecskeméten, a ret. collegium tanárai előtt tettem le a vizsgát, a legjobb sikerrel (1843), mi által csaknem két évet nyervén meg, annál közelebb éreztem magamat azon czélomhoz, hogy mielőbb ügyvéd s önálló diplomaticus ember lehessek.
