Csorba Csaba szerk.: Mészáros Károly önéletrajza (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 22. Debrecen, 1974)

Önéletrajz

Debreczenből, katonának csapván föl, egy délutáni tanórában kihivatván az iskolából, egyszerre s váratlanul, katonai egyenruhában jelent meg előttem, mi engem rendkívül meglepett. Midőn elbeszélte hogy miképen lett több debreczeni tanulótársával együtt katonává - én megnémultam s elvesztem minden emlékező s gondolkodó tehetségemet. Örmény gazdám az irgalmas szerzetbeliek kórházába vitetvén, ott feküdtem majd két hónapon át, s midőn magamhoz jövék s járni kezdettem, kiszöktem onnan minden híradás nélkül, s elbúcsúzva házigazdámtól a „püspöki" s „Fenix" nevű fürdőkbe vettem magamat. Szerencsémre a fürdők bérlőjének több apró gyermekei lévén ezeket a vacation át tanítványaimul nyertem meg s fizetés fejében kaptam úri ellátást és szabad fürdést tetszésem szerint. Itt töltvén a tanodái szünidőt, miután egészségemet is visszanyertem a gymnaziumi V-dik tanosztály folytatása végett ismét Debreczenbe tettem lakásomat, hogy így anyámhoz is közelebb lehessek. Dcbrcczenben mind a Zsebők - mind a Licsmánnház tárt karokkal várt, de én örömestebb szállásoltam be ezen utóbbinál, minthogy amott a rideg kedélyű háziasszonyt ki nem állhattam. Másik oka az is volt, hogy Licsmánnék azt is megengedték, hogy más idegen házaknál adhassak tanórákat, s így egy kis keresmény által ruházattal is elláthassam magamat. Kaptam is tanórákat oly számmal, hogy napjaim minden üres percze el lett foglalva. Tandíjam azonban igen csekély volt, s egy-egy háznál havonkint alig ment föl 2-5 bankó forintnál többre. Ez évet minden baj nélkül éltem keresztül; megtartottam az első eminensi calculust minden tanulmányból s barátságos viszonyba kezdtem lépni leendő tanárommal László Alajossal ki a költészetet s úgynevezett hatod osztálybeli humaniorákat vala tanítandó. Ez egy igen szép lelkű, széles tudományú, jeles előadása, gyöngéd bánásmódú piarista, maga is költő volt, s engem, bár még ekkor tanítóm nem is volt, már a múlt évben buzdítgatott, hogy csak írogassak verseket s hírlapi tudósításokat, melyeket ő maga küldött föl Pestre a szerkesztőkhez kiadás végett.

10 Ezen derék férfiú vezetése mellett, kit legjobb barátaim közé méltán sorolhatok, szintén első eminens lettem minden tanulmányból, s írtam számos verset, külön kiadásban három alkalmi költeményt, melyeket Debreczen városa nyomdája saját költségén tett közzé. Ez idéttei dolgozataim az akkor virágzó „Hasznos mulatságok" s a „Jelenkor" melléklapja, a Társalkodóban láttak napvilágot. E zsenge irodalmi kísérletek által Budai Ézsaiás superintended s Sárvári Ferencz nagy tudós figyelmöket is magamra vonván, ezek engem jóakaratukban részesítettek, s velem gyakran szívélyesen társalogtak. E kitűnő műveltségű s érett korú férfiakkal érinkezés, nagyon érielőleg hatott az én lelkületemre is, s bár alig valék 18 éves máris széltében azt beszélték felőlem, hogy oly érett vagyok mint valami negyven éves ember. Komoly viselkedésem s rendes életmódomnak azonban volt mindenesetre egy főoka, hogy még addig sem Venus, sem Bachus öröm poharát meg nem ízleltem, s éltem mint Horatius mondja: Qui cupit optatam vitae contingere metam, multa túlit, fecitque puer, sudavit et alsit." Fiatalkori barátaim közöl ez évben ismerkedtem meg Székely József, Bilkei Papp Lajos s Molnár György reform, tanulókkal a collegiumból kik velem az irodalmi kísérletekben erősen vetélkedtek, s kik közöl a két első jeles köl-