Tóth Béla: Csokonai a képzőművészetben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 22. Debrecen, 1973)

követi. A költőn dohánybarna dolmány, kevés sújtassál, ,,á la John", fekete nyakbacsavart kendő s fehér fodros ingmell. Jobb kezénél az asztalkán könyvek, háta mögött rózsabokrok, színes virágokkal. A bokrok sora szinte a végtelenbe, a derűs, világos háttérbe vész, melynek jobb sarka mintha felsugárzó fényre utalna. A költő lábánál fekete puli ül feles alakban. - A jó átlagképességekkel megfestett mű egy derűs, kiegyensúlyozott életű alkotc felfogását tükrözi. Ugyancsak nagyméretű (100 X 80 cm) Holló László Kossuth-díjas művész (1887- ) Cso­konai-festménye. A Déri Múzeumban található kép hátán a művész kezeírásával, festő' szénnel a következő felírás olvasható: „Csokonai V. M. a Nagyerdőn, 1938". Ez a mű ismét egy újabb, felfogásában, megjelenésében minden eddigitől eltérő Csokonait állít elénk, mintha a nép száján, gondolkodásában szinte garabonciássá, ,,mágyikás"-sá emel­kedett költő lebegne az alkotó szeme előtt. A kép előterében szinte grecói expresszivitás­sal megfestve ül a fiatal költő (némileg a fiatal Hollóra is emlékeztetve). Ölében nagy fehér könyv kinyitva, ujjai ennek sorain haladnak, lefelé néző szeme erre tekint. Az alak drámai színdinamikájából, az arc sárga fénye s a vállra terülő palást sárgája világ­lik elő. Körülötte a Nagyerdő buján tobzódó zöldje, fölötte mélykék ég, melyből a fej fölött egy ragyogó fehér felhő türemlik elő. Az egész kép minden részletében él, erőtel­jes dinamikával lélegzik, és csakugyan valami varázslatos hangulatot sugall, mint Ady nagy verse. Az Ős Kaján. 16 Fejezzük be Csokonai „festői" ábrázolásának ismertetését Kondor Béla (1931-1972) fest­ményének megemlítésével. A nagyméretű (180 X 157 cm) olajfestmény ugyancsak a má­gikus erejű költőt mutatja be. A karosszéken ülő, tógájával egyszerre debreceni diákra, de egész megjelenésében magyar garabonciásra utaló alak térdén egy angyalfigura áll, jelezve, hogy a költő kezéhez tudta szelídíteni az angyalokat is (vagy a múzsákat, grá­ciákat? - mindegy hogyan mondjuk), akárcsak maga a kép alkotója. S ez minden művészet feladata és végső értékmérője, Csokonai egykori, jelenlegi és jövőbeli illusztrátorainak, ábrázolóinak is. A mű varázsos hatását a formai elemeken kívül az átlátszó, oldott, szinte lebegő színek is fokozzák. * * * Ferenczy mellszobra és a festmények mellett más szobrok is őrzik a költő emlékét szülő­városában. Csokonai második debreceni, s országosan is második szobra 1866-ra készült el, az újonnan épült színház homlokzati díszeként. E szobron kívül még Kazinczy, Kölcsey, Kisfaludy Károly, Petőfi, Vörösmarty életnagyságú alakja került a homlokzatra. A szob­rokat Marschalkó János (1819-1877), a múlt század közepének neves díszítő szobrásza ké­szítette. A költőnek ez a szobra, sajnos, nélkülöz minden egyéni elgondolást, a kivitelben is inkább mesterségbeli tudás érvényesül, mint a művészi képesség. Dehát: a hat szobor Összesen 1800 forintba került. . . Ezek a szobrok a második világháború idején megsérül­tek, mészkőanyaguk is romlásnak indult, úgyhogy a színház az 1962. évi felújításakor újakat állítottak a helyükbe. Az új Csokonai-szobrot Váradi Sándor (1920- ) készítette. A színház bejáratától jobbra levő fülkében álló mû a költőt szintén magyaros ruhában, dolmányban, vállára terített, elöl összefogott köpenyben, csizmában ábrázolja. A nyugodt tartású, formáiban nem túlságosan részletező, nagyvonalúságot sugalló alkotás jól illesz­kedik az épület statikájához. A legjelentősebb Csokonai-szobor, a máig „legszebb magyar költőszobor"-nak tartott mű azonban Izsó Miklós alkotása, mely ott áll a régi Emlékkert délkeleti sarkában, arccal a Kollégium felé. A költő síremlékének 1836-ban történt elkészülte után a Honművész még ugyanazon évben felveti a gondolatot, hogy Csokonainak szobrot kellene emelni szülőváro­sában. 1861-ben a debreceni „Emlékkert-Társulat", mely a Nagytemplom és Kollégium közötti tér csinosítására alakult, kezébe vette a dolgot, s megbízta Izsó Miklóst a szobor tervének elkészítésével. Igen érdekes, hogy Izsó (1831-1875) Ferenczy tanítványa volt, s így annak kezéből vette át a magyar szobrászat fejlesztésének „vésőjét", Ő művészetét a népies nemzeti romantika irányába alakította, szobrászi megfelelőjét formálva ki annak az iránynak, melynek a költészetben Petőfi, Arany, a festészetben az ifjú Munkácsy voltak a legnagyobb mesterei. Csokonai-szobra költőt ábrázol, baljában lanttal, jobb keze az

Next

/
Oldalképek
Tartalom