Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)
III. Szűcs Ernő: Józsa gazdasági és társadalom története
Az országos, illetve a megyei adatokkal összevetve Józsán is a szántó területének gyarapodása figyelhető meg. De mig az összehasonlításul vett alapoknál /ország, megye/ ez elsősorban az egykori legelők feltörésével növekedett, és ez az intenzivebbé váló gazdálkodás jelként minősithető, addig Józsán a szántók növekedése elsősorban a szőlő és másodsorban az erdő rovására történt, ami strukturális visszaesést és nem előrehaladást jelent. A szentgyörgypusztai erdő 1877-ben történt Józsához csatolása után a község határához erdő is tartozott. Ennek területe ugyan bizonyos csökkenést mutatott 1877 és 1935 között, de legkisebb kiterjedése idején is 522 kh-nyi területet foglal magába. Ez a határ kerekített 20 %-a volt. A vármegyei hasonló adatokhoz viszonyítva ez kedvezőnek tekinthető, mert ott az arány csak 3,3 % volt. A harmincas évek közepén változaüanul 523 kh telepitett rész tartozott a szentgyörgyi erdőhöz, amelyből 200 holdnyi szálerdő, 323 holdnyi pedig sarjaerdő volt. A z erdei munka bizonyos kereseü lehetőséget nyújtott a józsai nagyszámú lekötetlen munkaerőnek. A földtulajdonnal nem rendelkezők közül többen kényszerűségből váUalták a korszak egyik legembertelenebb sorsát, a vákáncsos sorsát. A vákáncsosok a levágott szálerdő helyének tuskóktól, gyö— kérzettől való kitakarítását vállalták, rendszerint 2 kataszteri holdon, valamint ugyanennek a területnek az újratelepítését. Ellenértékként bizonyos ideig használhatták a területet, ültetve az uj fák közé kevés babot, tengerit és burgonyát. De amint a csemetefák felnőttek, menniük kellett tovább, s kezdődött az embernyüvő munka elölről. S mivel életük állandó vándorlás volt, de anyagi lehetőségeik miatt is, általában föld kunyhók ban, földalatti vermekben, embertelen körülmények között laktak, és alig volt /18 / lehetőségük a sorsukból kitörniük. ' ' A mivelési ágak szerinti megosztás szempontjából foglalkoznunk kell a legelő és rét józsai problémájával is. Ezen területek arányai Józsán, a megyei viszonyoktól jelentősen eltértek. A már többször emiitett 1877-es összeírásban Szentgyörgypusztán 56 hold rét és 11 hold legelő volt. Felső-Józsán ugyanebben az évben egyetlen holdnyi erre a célra használt sincs, Alsó-Józsán is mindössze 10 hold /8 kh rét 2 kh legelő/ van. A szántóföldi mivelés terjedése megyeszerte lecsökkenti az ugar, de a rétek, legelök arányát is, de 1935-ben a megyében a rét aránya még mindig 5,5 %, a legelő pedig 22,4 %. /Együtt 27,9 %/ Ezzel szemben Józsán 1935-ben a rét aránya 2 %, a legelőé 0,3 %. /Együtt: 2.3 %./
