Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

III. Szűcs Ernő: Józsa gazdasági és társadalom története

20-50 50-1O0 100-200 200-500 500-1000 1000 felett J ózsa 22 ­­339 ­1.300 Hajdú vm. 80.927 39.922 19.393 25.475 26.966 93.825 Érdemlegesnek látszik a józsai adatokat sok szempontból ösz­szehasanlitani a megyeiekkel, mert ennek segitségével több községünkbeli sajátos vonásra világithatunk rá. Igy pl. mig a megyében a 0-5 kh tulaj­donnal rendelkezők száma: 26.737 fö volt, s ez a megye összes gazda­ságának /38.676-nak/ 69,1 %-ának felelt meg, addig Józsán ez az arány - mint az előzőekben láttuk - 98.898 % volt. De mig a megyén belül élő törpebirtokosok a földterület 9,2 %-ával rendelkeztek, addig Józsán a 33,9 %-os arány három és félszeres eltolódást mutat a megyeihez viszo­nyítva. Ugyanakkor Hajdú vármegyében 11.0 29 olyan birtokost találunk, akinek 5-50 kh közötti földjük volt, s ezek a birtokosok 28,4 %-át alkot­ták és a megye földterületének 45,2 %-ával, tehát közel felével rendelkez­tek. Addig Józsán a 9 ilyen birtokos a területnek csak 3,7 %-ának volt a birtokában, ami ismételten igazolja a józsai tulajdonviszonyok eltérő vol­tát, s vele együtt a község társadalmi struktúrájának sajátosságát más H aj du-vármegyei községekhez viszonyítva. A kevés és a megélhetést korántsem biztosító földtulajdonból eredő nehézségeken nem változtatott azzal sem a községben lévő két 100 holdon felüli gazdaság, hogy területének legalább egy részét kisha­szonbérletbe adta volna az arra rászorulóknak. Hartstein Nándor és özv. Halbrohr Adolfné földjüket ugyanis teljesen saját kezelésben müveitették, 1935-ben Józsán mindössze 91 kh-nyi terület volt bérelhető, de ezek az 50 kh alatti birtokokból voltak bérbe adva. E két birtok szilárd kézben­tartása pedig lehetetlenné tette ajózsaiak számára^ hogy akár földvásár­lással is változtathassanak a birtokarányokon. Jellemző a területhiányra, hogy különösen Felső-Józsán évtizedeken keresztül nem lehetett megol­dani még a temető problémáját sem. Ilyen földdarabokat az amugyis kevés földdel rendelkező kisgazdáktól kellett időről-időre felvásárolni a községek­nek. Ez a magyarázata annak, hogy Felső-Józsán olyan sok, de kis ki­terjedésű régi temető van. Lényegében ehhez a problémához tartozik az is, hogy a község kénytelen volt a Nagyatádi földreform során a józsai nincsteleneknek juttatott földet megnyirbálni, hogy néhány évre ismét meg­oldhassa a temető kérdését. A birtokviszonyokban bekövetkező változásokat nyilvántartó

Next

/
Oldalképek
Tartalom