Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

III. Szűcs Ernő: Józsa gazdasági és társadalom története

Keresve e tény okát, nevezetesen hogy miért volt Józsa hatá­ra ilyen kicsiny, a választ egyrészt a község 1872 előtti történetében kell megtalálnunk. Mert mig a megye többi települése századok során ki­alakult határral rendelkezett, amelyet a széleskörűen gyakorolt és hajdú településekre pedig különösen is jellemző állattenyésztés miatt is tágra szabtak, addig községünk aránylag késői létrejötte, méghozzá szőlősker­tekből való megszervezése, nem tette ezt lehetővé. Ennek a késői község­gé alakulásnak számos más problémája is mutatkozott. Jelenleg még csak utalnánk rá - a későbbiekben bővebben visszatérve a nehézségre -, hogy az amúgy is súlyos anyagi körülmények közé szoritott Alsó- és Pelső-J ó­zsan számos olyan létesítményt kellett aránylag rövid idö alatt pótolni / községházák, jegyzőilak, iskolák, tanítói lakások, templomok építése/, amelyek a községi létnek az adott időben elengedheteüen feltételei vol­tak, s más települések ezeket az előző századokban már jórészt megvaló­síthatták, de községünk ilyenekkel 1872-ig nem rendelkezett. E hiányok póüása pedig nem türt halasztást, s a sürgősség csak fokozta az anyagi nehézségeket. E kettős szorításnak lett egyébként következménye, hogy mivel az adóalap döntő többségét Józsán is a földtulajdon jelentette, ez­zel pedig - mint láttuk az előzőekben - községünk a megye összes más településéhez viszonyitva a legkevesebbel rendelkezett, a község fentar­tásának költségei pedig a feladatok koncentráltsága miatt itt aránylag na­gyok voltak, ebből eredően az adóaJ. ap után kivetett pótadók a megyében Józsán voltak a legnagyobbak, aminek természetes velejárója volt, hogy I 6 I a józsaiakat a megyei átlagánál súlyosabban terhelte az adó. ' Túllépve a határ nagyságából eredő problémák vizsgálatán, feltétlenül foglalkoznunk kell a bírtokmogoszlás kérdésével is, 1877-ben Pelső-J ózsához csatolt S zentgyörgy pusztán két jelentősebb nagyságú bir­tok terült el. Ezek tulajdonosait az 1925 évi gazdacimtár névszerint is etnliü. /özv. Halbrohr Adolf né és Harstein Nándor/. A gazdacimtár tartal­mazza egyébként az ország minden községéből a 100 kh-nál nagyobb földterülettel rendelkezők nevelt az 1925 év júliusa előtü állapotok sze­rint. S mivel a forrás értékű mü Józsán csak két személyt emlit, mint a­kiknek 100 kh-nál több van a birtokukban; Ez egyrészt azt is igazolja, hogy községünkben nem alakult ki -más Hajdú megyei településektől el­térően - a gazdag parasztok rétege, az erős, nagygazda! birtok kategó­ria. Másrészt a két birtokos tulajdon nagyságát szemlélve megállapíthat­juk, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom