Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

II. Komoróczy György: Józsa község közigazgatásának története 1872-1950

vezeteinek magatartására is. A képviselőtestületi ülések hangvétele ugyan csillapodott, a személyi ellentétek kissé háttérbe szorultak, de ugyanakkor a közömbösség jelei kezdtek mutatkozni. Az 1947. december 13-i ülésen megállapították, hogy a tagság sem a testület ülésein, sem a bizottságokban nem fejtett ki nagyobb mérvű tevékenységet, az üléseken sokszor nem jelennek meg, ami elsősorban a bizottságok működését fékezi. Emiatt az uj erőviszonyoknak megfelelően azokat ujjá kell alakítani. Ugyanezen az ülésen uj vezetőjegyzőt választottak Márki Lajos személyében, akit még 1935-ben 34 éves korában kényszernyugdijaztak éppen haladó szemlélete miatt, de egyénisége alkalmas volt arra, hogy az 1947-ben kialakult politikai helyzetben a község közigazgatási irányítását átvegye. Nemsokára, az 1948, február 22-i ülésen, ismételten felvetődött a nagyközségnek Debrecenhez való átcsatolása. Az alsó-józsai képviselőtestületi tagok azonban még ebben az esetben is el akartak válni EelsŐ-Józsától, miután utóbbi a Hadházy és a Tóth-telep révén inkább összeépülőben volt Debrecennel, viszont Alsó-Józsa földrajzi helyzete látszólag az önállóságot indokolta volna. A lakosság lélekszáma ebben az időben - a jegyzőkönyv tanúsága szerint - együttesen 4300 fő volt, amiből Eelső-Józsár a 2800 fő, Alsó-Józsára pedig 1500 fő esett. Az ingatlantulajdon Eelső-Józsán 2354 kh, Alsó-Józsán pedig 298, kh., együttesen tehát 2654 kh volt. Már maga ez a helyzet is arra mutat, hogy a két község különállása indokolaüan volt, mert egymásra voltak utalva minden belső ellentmondás mellett is. Az ellentéteket még az is fokozta, hogy Alsó-Józsa a saját önállóságának kimondását ahhoz is kötötte, hogy a két község határa a Debrecen-Hajdúböszörmény közötü országút legyen. Ez esetben hozzávetőleg 100 kh nagyságú területet vesztett volna Eelső-, és nyert volna Alsó-Józsa község. Ezt a javaslatot Simon János terjesztette elő és hosszas vita után is kitartott mellette. A Szociáldemokrata Párt képviseletében Tokaji István az ülésen csodálkozását juttatta kifejezésre, amikor szóvátette,hogy a község lakosságának népszavazása alkalmával Alsó-Józsa 360 szavazójából 319 fő a Debrecenhez csatlakozás mellett foglalt állást, mig ellene csupán 37 fő, 4 érvénytelen szavazat figyelembevételével. A község lakossága tehát körülbelül 90 %-os arányban Debrecent választotta. Ezek után - vonta le a következtetést - semmi sem indokolja a javaslattevő indítványát, amely nyilvánvalóan nem Alsó-Józsa lakosságának, hanem csak a saját felfogásának a tükre. A továbbiakban hozzátette, hogy Simon javaslata csak arra jó, hogy "a csatlakozást megakadályozza, és jó alkal-