Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

II. Komoróczy György: Józsa község közigazgatásának története 1872-1950

szociális nehézségek idézték elő azt is, hogy a szélsőjobboldali pártok is bizonyos táptalajra találtak annak következtében, hogy a főjegyző 1937. évi jelentése szerint "az egész község nyomortelepnek tekinthető, mert oly sok a szegény nincstelenek száma". Többen felvetették az útépítés szükségességét, hogy ezzel is segítsenek a munkanélkülieken, Tokaji István 1934. február 19-én indítványozta, hogy az utak építését kezdjék meg, "mert hiszen a tavaszi munkálatok megindultával a józsai munkások Debrecenben nem dolgozhatnak". E javaslatot a képviselőtestület elutasította azzal, hogy a megye már egyszer megtagadta. Az elöljáróság más módszerekkel is igyekszik a községfejlesztést előmozdítani, A szabad földterület hiánya, az ingatlanforgalom korlátozottsága amugyis adott volt, azon kevésbé lehetett változtatni a történelem során kialakult birtokpolitikái helyzet fennmaradása esetén. Birtokmozgásra kevés lehetőség nyilt, Debrecen város nagybirtoka, valamint a környező magánföldesuri gazdaságok annyira elnyomták a község lakosságát, hogy semmiféle terjeszkedésre sem volt lehetőség. Viszont minden költségvetési megterhelés ellenére is a lakosságban megvolt az életerő és a nagyobb arányú fejlődés igénye, amelyet - bár nem mindenkor - az elöljáróság legalább részben igyekezett kielégíteni. A községfejlesztés során - többek között nagyobb jelentősége volt a képviselőtestület 1931. június 26-án hozott határozatának, amellyel a közvilágításon kivánt segíteni, amikor Debrecen város világító vállalatával kötött szerződést; 1931. október 26-án megvásárolta a volt alsójózsai társulati szeszfőzdét, hogy azt közüzemmé szervezze a közös ségi jövedelmet fokozza abban a reményben, hogy "a lakosság termékeit bekerülési árban, mint gyümölcspálinkát értékesítheti." A lakosság mun kalehetőségein nem segithetett, többen messze Szerencs körül és az egri káptalan birtokán jutottak kereseti lehetőséghez. Ezek a feszült helyzetből adódó körülmények a harmincas években ismételten felvetették a Debrecenhez való csatlakozás gondolatát 1936. május 24-én többen javasolták a képviselőtestületnek: hozzon határozatot , hogy a községet közigazgatásilag kapcsolják Debrecenhez. Alapvetően hiu reménységből táplálkoztak, mert nem ismerték fel, hogy Debrecenben éppen olyan nehézségek mutatkoztak a munkaalkalmak megteremtése körül, mint Józsán, hogy ott is legföljebb inségmunkákkal segíthettek, de állandó kenyérkeresethez a munkásság és az agrárproletáriá( js nem jutott. Az sem valószínű, hogy az átcsatolással a józsai tele-