Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

II. Komoróczy György: Józsa község közigazgatásának története 1872-1950

A viták természetesen továbbra is izgalmasan jelezték az egyesitett és immár nagyközséggé vált terület különböző csoportjainak nézeteltéréseit. Többek között 1928. február 13-án Horváth Sándor és mások a belügyminisztertől kérték, hogy vizsgálja felül egyrészt a nagyközségi szervezési szabályzatot, másrészt pedig magának a megyei törvényhatósági bizottságnak a döntését. Ezekben a vitákban többször ellentmondások merültek fel és megnyugtató módon az előljáró szervek végleges álláspontot alig tudtak kialakítani. Véglegesen csak 1931. április 11. óta nem találkozunk a közgyűlési .jegyzökönyvekbeni a két helység különálló testületi gyűléseivel. Ez az oka annak, hogy 1928. február 13-án Alsó-Józsán a már emiitett Horváth Sándor javaslatának tárgyalása során újból vita alakult ki. A jegyző szerint a beadvány szerkesztői nem ismerik a község gazdasági helyzetét, amikor az önálló nagyközséggé való átminősitést kérik, tehát ragaszkodnak Alsó-JÓzsa különválásához. Ez a terület nem rendelkezik me gíelelő anyagi bázissal. Az összeállitott "próbaköltségvetés nem nyújt biztató képet a kérvényező szándékának célszerű megvalósítása tekintetében", jelentette a községi jegyző a február 13-i közgyűlésen, mert magának Alsó-Józsának 152 %-os pótadóra lenne szüksége a költségvetési hiány fedezeti szükségletére. Ezzel szemben az eddigi megállapítások szerint a lakosság megterhelése oly nagyfokú, hogy mindössze 43 %-os pótadó fizetésére képes. Pelső-Józsa szempontjából a körjegyző szerint Alsó-Józsa kiválása kedvező volna, mert "jelentős anyagi tehertől mentesülne." A felső-józsai képviselőtestület a huzavonák elkerülése céljából támogatta Alsó-Józsa szándékának megvalósítását, de az ellen határozottan tiltakozott, hogy a felső-józsai "határrészből való átcsatolás utján valósithassa meg szándékát, mert ebben az esetben Pelső-Józsa jutna életképtelen kritikus helyzetbe, mig teljes elválás esetén" PelsőJózsa kerülne kedvezőbb viszonyok közé. Nehéz a történetíró helyzete, amikor a különböző következetlenségek és egymással homlokegyenest ellenkező nézetmegnyilvánulások mérlegelése alapján szeretné kialakítani a történet menetében beállítható reális igények értékelését. Kétségtelen, hogy az alsó-józsai lakosság egy része továbbra is annak büszke tudatában kivánt élni, hogy önálló közigazgatási szervezettel rendelkezik és kívánságainak megvalósítása érdekében egy másik településtől függetlenül dönthet. De talán túlzás volna, ha feltételeznénk, hogy ez az alsó-józsai lakosság minden rétegének társadalmi tudatában élö kívánság volt. A különböző időkben eltérő mó-