Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

III. Szűcs Ernő: Józsa gazdasági és társadalom története

községnek legelője nincs és a lakosság tehenet állandóan nem is tart, hanem az nagyobbrészt nála átmenetileg van mivel a két községben igen sok a kereskedő, ki tehenekkel kereskedik ily körülmények között . . ." megfellebbezi a főszolgabíró határozatát, annál is inkább, mert az apaállatok beszerzésére, Istálló építésére állandó cseléd tartása az állatok/ 34 / hoz az eddigi községi terhek mellett teljesen lehetetlen. ' ' A fenü áüásfoglalásból kitűnik egyrészt, hogy Józsa nem rendelkezett legelővel / 1. a határ mivelési ágak szerinü megoszlásáról írtakat/, másrészt az állatállomány egy jórésze nem a gazdák, hanem az állatkereskedők kezén volt /bár ez az anyagi terheléstől való menekülés érdekében túlzott hangsúlyt kapott a jelentésben/, de az apaállattartás vagy nem tartás kérdése feltéUenül, másképpen vetődött volna fel a képviselőtestületben, ha a községben hagyobb nyomaték van az állattenyésztésen, s mivel ez nem igy volt, már ez maga is - bár objektív okokból, de mindenesetre az állattenyésztés háttérbe szorultságát mutatja. Végül a fenti jelentésben van egy utalás igaz csak a kereskedőkre hivatkozással - azzal kapcsolatban is, hogy állatokat a községben csak az év bizonyos részében tartanak, majd eladják azokat. A VII. számú táblázat adatait áttekintve az egyes állatfajták kategóriáin belül nagy hullámzás tapasztalható. Nagy létszámgyarapodások és zuhanások váltják egymást. Pl. a tehén állomány 1888-89-ben 70 illetve 78, a következő évben /1890-ben/ 192, de 1891-ben már százzal kevesebb /92 db/, sőt 18 92-ben már csak 32, de az évtized közepén 3 éven át is aránylag egy szinten van 199 és 206 db között, majd a századforduló után ismét egy nagy zuhanás. 1908-ban, 1935-ben azonban eléri a 220 db-os számot, majd a negyvenes években egy meredek emelkedés tapasztalható /576 db/. Az ilyen nagy változások csak részben magyarázhatók az előző jelentéssel összhangban az állatkereskedők létével, feltétlenül tényezőként kell figyelembe vennünk azt is, hogy az állat összeírások nem minden évben azonos időszakban készültek, s a józsai gazdák réthiányában, s mivel kicsiny szántóföldjükön kevés takarmánynövényt tudtak termeszteni, igy megfelelő bázis hiányában a tél folyamán, vagy azt még megelőzően állataik nagy részét eladták. Az állatlétszám döntő befolyásolója volt az állatárak alakulása is. Igy pl. 1895-ben estek a gyapjú árak. Ennek következménye lett, hogy még ez évben 25 %-kal csökkent a juh állomány, majd a csökkenő tendenciát megtartva hat évvel később, 1901-ben már csak 600 db volt a községben. Egy átmeneü emelkedés után /de 1100 db-ot már nem