Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben II. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 19. Debrecen, 1972)
Benda Kálmán – Kenéz Győző: Barbiano generális jelentése a Bocskai-szabadságharcról
segédnek. Ö maga biztonságosan megmaradhat sólyomkői várkastélyában. Én viszont kész vagyok arra, hogy nagyobb biztonsága és bizonyossága kedvéért Rottwitz kapitányt, avagy az általa kérendő bármely más személyt elküldjem hozzá addig is, míg őfelségétől meg nem érkezik a jóváhagyó és kegyelemlevél, s kötelezettséget vállaltam, hogy e levél húsz napon belül itt lesz. Ha pedig személyesen akarna őfelsége udvarába menni, hogy ott leborulva bocsánatért esedezzék, kész vagyok azt a hites személyt kíséretül mellé adni, akit saját tetszése szerint ő maga kér. Ha viszont különböző okoknál fogva nem akarna ezen a vidéken maradni, és jószágait is el akarná cserélni, erre az esetre felajánlottam neki, hogy húsz napon belül kieszközlöm őfelségétől azt is, hogy itteni jószágai helyett Morvaországban, Csehországban, Sziléziában, a Birodalomban, avagy bármely más helyen ezekkel azonos értékű javakat kapjon. És hogy időközben, tehát míg mindez megelégedésére el nem rendeződik, biztonságosan megmaradhat Sólyomkőben, eljöhet hozzám, innen visszamehet s minden ügyét nyugodtan intézheti. 26 Ö viszont, azonfelül, hogy visszaküldte a két tisztet, több más, emberei által foglyul ejtett személyt is elküldött hozzám - előzőleg ugyanis panaszt tettem nála e különböző fogságba ejtett személyek miatt. Egyidejűleg azt válaszolta, hogy a legnagyobb hálával fogadja annyira szívből jövő ajánlkozásomat, s ajándékba egy kristályserleget küldött nekem. Arra kért, hogy addig is, míg valamennyi áruló és hűtlen nemes-szolgáját le nem leplezi, küldjek el hozzá egy tekintélyes személyt, akivel tárgyalhat, ő ugyanis semmi egyébre nem törekszik, csak arra, hogy hűséges alattvalója legyen őfelségének, aminthogy mindenkor az is volt. Erre én felajánlottam neki, hogy Pethe László urat elküldöm hozzá, ha oltalomlevelet állít ki számára. Ám többé nem válaszolt nekem. 2 ' Közben híre járt - s a hírt főképpen maga Bocskai eszelte ki (hogy ezáltal jobban fedezze árulását, s hogy a hajdúk könnyebben átpártoljanak hozzá) -, hogy engem semmi egyéb ok nem hozott ide, csakis az, hogy őt üldözőbe vegyem azért, mert nem akarja felvenni a katolikus vallást; és én csakis azért vontam össze a hadsereget Gyula megtámadásának ürügyével, hogy mindenkit katolikus hitre kényszerítsek, aki pedig ellenkeznék, azt kiirtsam. Emiatt úgy ítéltem, az a legfontosabb tennivalóm, hogy kifizessem Dampierre gróf hajdúit, akiknek hűsége kétes volt, utána pedig felfedjem előttük az igazságot, vagyis azt, hogy itt a vallás ügyéről van-e szó, avagy árulásról. Ilyen módon akartam elejét venni a Bocskai által kitervelt rossznak. Tehát kölcsönvettem Imreffy úrtól 10 000 tallért, a debreceniektől 11 000-et, a váradiaktól - Daróczy Ferenc 28 közvetítésével - 5000-et, és ezzel lehetővé vált, hogy a megkezdett hónapra esedékes zsoldot kifizessék a hajdúknak. Miután ez megtörtént, összehívtam kapitányaikat, s nyilvánosságra hoztam előttük az árulással kapcsolatos iratokat, valamint az eddigi tárgyalásokat, és azt is, amit élőszóban jelentettek azok, akik elsőként fedték fel az árulást. Ezután feltettem nekik a kérdést, hogy a dolgok ilyetén állása mellett hajlandók-e a császári felség érdekében kötelességüknek megfelelően Bocskai és valamennyi cinkostársa ellen menni. A kapitányok erre egyhangúlag kijelentették, hogy készek őfelségéért halni és élni, és készek bárki, még Bocskai ellen is menni, ha áruló. Ámde mivel bajtársaik minderről semmi bizonyosat nem tudnak, azt kérték, hogy küldjem el hozzájuk valamelyik főemberemet, hogy az fedje fel előttük az egész ügyet. így is történt, mert minden szálláshelyre elküldöttem Pethe László urat, akinek újból megesküdtek, hogy a legkészségesebben elhiszik mindezt,
