Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben II. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 19. Debrecen, 1972)

Masits László: Kismarja XVII. századi ezüst pecsétnyomója

és névadó birtok közel állott a fejedelemhez, a család előneyében is szerepel.' Ezzel a pecsétnyomóval bizonyára sok iratot pecsételtek le. Állandó használata is közrejátszhatott abban, hogy a vésett részek élei megkoptak. A XVII. század során rákerült a pecsétnyomó tok részére az első kismarjai bíró neve. Kevésbé gyakorlott kéz antikva nagy betűket utánozva, de határozottan véste be : VEZELIN MIHALI BIRO. Fontosnak tartjuk megemlíteni azt is, hogy Bocskay nemcsak a fentebb ismertetett pecsétnyomón szerepel, hanem a Kismarjai Ref. Egyházközség birtokában levő, a templom tornyába szerelt harangon is.

8 A harang oldalára a mezőváros pecsétje van kiöntve. (17. kép.) Az ismertetett pecsétnyomó pecsételőlapjára vésett díszítmény pozitív képének valamennyi része - trónon ülő férfi, buzogány, szablya - látható. Latin körirata: PRO • DEO -ET • PATRIA • 1606. A kör alakú díszítmény átmérője 14 cm. A harang peremén körbefutó, hibátlan fogalmazású, latin nyelvű felirat évszámmal van jelölve: CONFECERUNT HANC CAMPANAM NOBILES OPPIDI KIS MARJAIENSES IN NOMINE DOMINI JUDICE PRIMARIO NICOL SARANDI Ac^O DOMINI 1616. A díszítmény fölött a felfüggesztéshez közel, két stilizált növénydíszes (4 cm és 7,5 cm széles) sáv között: RENOVATA ANNO DOMINI 1766. Míg a díszítmény mintázása feltűnően egyszerű, addig az alatta körbefutó felirat és a fölötte levő motívumsor megoldása minden tekintetben kifogástalan. Ebből arra következtethetünk, hogy a harangot öntő mester a díszítménynél kész mintát nem vehetett igénybe, vagy azt más mintázta. A harangöntő mester személyéről bizonyosat nem tudunk és ismeretlen a harangöntés helye is. De a sima felületű, íráshibáktól mentes, szabályosan elrendezett, szépen olvasható, arányos betűkből álló, latin feliratú harangot csak városi, szakképzett mester önthette. Patay Pál kutatásai szerint ismeretes, hogy hazánkban, ezekben az években: Kassa, Eperjes és Brassó harangöntő mesterei vezettek a harangöntés terén." A kismarjai harang belső magassága 65 cm. Átmérő a peremnél 76,5 cm. A közepes, falusi nagyharangnál súlyosabb: (az egy mázsányi ún. korona nélkül) 4 mázsa. A hangtanilag is igényes, ma is használt (!) harang csak megerősíti feltevésünket: az ércharangot Északkelet-Magyarországon (Kassa, Eperjes), vagy Erdélyben (Brassó) önthettek és a három város egyikéből szállíthatták Kismarjára. A pecsétnyomó jelentőségét és értékét a fenti ábrázolásnak a szabad mezőváros Kismarja harangján ismétlődő jelentkezése még inkább növeli. A pecsétnyomón és a harangon látható ábrázolás hasonlósága szembetűnő. A pecsétnyomó előbb készült s így minden tekintetben mintául szolgált. A pecsétnyomó és a harang fennmaradása nem a véletlen műve. A nagy méretű és súlyos harang fennmaradása azért is rendkívüli, mert a török háborúk során sok falu harangját leszerelték és elszállították. A későbbi 7 Bocskay István csak a kismarjai előnevet használta. - Lásd Csergheő, Géza: Wappenbuch des Adels von Ungarn. Text A-Z (Nürnberg, 1893) 68. és i. m. Tafeln A-Gy T. 54. 8 Néhai Csutoros Sándor kismarjai ref. lelkész hívta fel a szerző figyelmét a harangra. 9 Patay Pál: Évszázados harangok (M. N. M. Történeti Múzeum. 1963). 35.