Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben II. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 19. Debrecen, 1972)

Masits László: Kismarja XVII. századi ezüst pecsétnyomója

4. kép. b. A pecsételőlap rajza kőzűlők kibocsátandó bármely leveleiket, mely viasz pecsét akármiféle leveleikre rá fűggesztetvén, vagy rá űtetvén, épen ezért 's átalában, mint más városaink levelei, és hasonló szinű pecsétéi - a pecsét használást illetőleg - erővel és hitellel birjon, és valósággal birni is tartozzék." Ez a szöveg barokk latinságával magát Bocskay Istvánt írja le igen szemléletesen, fejedelmi méltóságában. Hiszen az adományozás idején egyedül ő volt nemzeti hős és fejedelem. A pecsétnyomó, véleményünk szerint őt ábrázolja. „E pecsétczimerbe Bocskay maga-magát, mint fejedelmet vésette be örök emlékezetre családja hűséges jobbágyainak." (Osváth Pál: Kis-Mária nagyközség és a nagy-máriai puszta leírása. 1896.) Ez köztudott is volt Kismarján, különösen addig, amíg a hajdú szabadságjogokat bizonyítani kellett.