Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben II. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 19. Debrecen, 1972)

Masits László: Kismarja XVII. századi ezüst pecsétnyomója

A pecsételőlap közepén szemben ábrázolt díszes öltözetben ülő férfi látható. Jobb és bal oldalán fejedelmi jelvények: gerezdes buzogány és szablya van elhelyezve. Körülötte majdnem teljes kört bezáró stilizált szalagon erőteljes, antikva nagy betűkkel latin körirat: PRO'.* DEO V ET*.* PATRIA •.• 1606 A szavak egymástól háromszöget alkotó pontdísszel vannak elválasztva. A feliratos stilizált szalagdíszt egymás mellé beütöttnek látszó kettős körökből, körbefutó 0,34 cm széles szegélyornamentika zárja. A pecsételőlaphoz hármas lépcsővel illeszkedik a pecsétnyomó henger formájú tokja. A hengeres tok szélessége 3,885 cm, magassága 3,49 cm, a teljes súlya 84,2870 g. A pecsétnyomó nem ép. A pecsétfogóra való ráillesztést szolgáló tokrészből épp az összeforrasztásnál kb. 1 cnr darabka kitört és a pecsételőlap mintegy 2,6 cm ívhosszúságban felvált. Elkallódott fogója helyett 1966-ban új készült. A pecsétnyomó leírása szerepel Bocskay István

3 1606. szeptember 22-én Kassán kelt adománylevelében. (2. kép.) A latin nyelvű okmány fent említett fejezete Könyves János'

1 fordításában így olvasható: ,,IX. Ne hogy jövőben is mint eddig bizonytalan pecsétet hasz3. kép. A pecsétnyomó elölnézeti és oldalnézeti rajza. 1 : 1 a-b c. A tokrész palástrajza. 1 : 1 Mi HALS ßHßo 3 A Bocskay név y-nal való írására lásd Klaniczay Tibor: A régi magyar családnevek helyesírása. Magyar Nyelv LXII. évf. (1966) 484. 4 Könyves János (1813-1889) kismarjai ref. lelkész fordítását Nagykereki község irattárában Sarkadi Géza találta meg.