Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben II. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 19. Debrecen, 1972)

Masits László: Kismarja XVII. századi ezüst pecsétnyomója

Masits László Kismarja XVII. századi ezüst pecsétnyomója A Hajdú-Bihar megyei Kismarja XVII. századi szabad mezővárosi pecsétnyomója,

1 melyet századokon át használtak, majd kegyelettel őriztek, a második világháború idején elveszett és csak 1962-ben került elő.

2 A pecsétnyomó történeti és ábrázolási szempontból egyaránt érdeklődésre tarthat számot, mivel a kornak nagyértékű emléke. (1. kép.) Az ezüstből készült, henger formájú üreges nyelű pecsétnyomó majdnem szabályos kör alakú pecsételőlapjának átmérője 4,145 cm, vastagsága 0,33 cm. 1. kép. Kismarja ezüst pecsétnyomója 1606-ból. 1 : 1 1 Kismarja, Bocskay István saját birtoka volt, a falut 1606. szeptember 22-én Kassán kelt kiváltságlevelével szabad mezővárosi rangra emelte. — Lásd Varga Gyula: Kismarja. Egy szabad paraszt község a feudalizmus bomlásának korszakában. Agrártörténeti Tanulmányok. Szerk. : Szabó István (Budapest, 1960.) 72., 130. 2 1962-ben egy debreceni lakos bejelentése nyomán a szerző vásároltatta meg a háború viszontagságaiban Kismarján 1944 őszén elkallódott pecsétnyomót. Korábban a község több műtárgyat (adománylevél, okmányok, festmények, Bocskay-tallérok stb.) őrzött. A felsorolt műtárgyakat Hunyady Ferenc: A kismarjai kerület községei (Budapest, 1936.) könyve szerint a községházán őriztek. Szerzője a pecsétnyomóról nem ír. A könyv fedelén csupán annak megváltoztatott rajza látható.