Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben II. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 19. Debrecen, 1972)

Benda Kálmán – Kenéz Győző: Barbiano generális jelentése a Bocskai-szabadságharcról

za kardját, immár senki sem fél tőle, kiderült, hogy az óriás agyaglábakon állt. A végén a generálisban már csak egy vágy élt : a népharag elől ép bőrrel akart szabadulni. A jelentés külön érdekessége, hogy Istvánffy Miklós, a történetíró jegyzetei közt, sajátkezű másolatában maradt ránk. Istvánffy ekkor dolgozott nagy művén, a Magyarok történetén (Historiarum de rebus Ungaricis libri XXXIV., 1. kiadása: Köln, 1622.), és korának eseményeihez igyekezett a kortársaktól minél több anyagot összegyűjteni. (Vö. Irodalomtörténeti Közlemények, 1967. 188. 1.) Hogy került Barbiano jelentése hozzá, nem tudjuk, de nem lehetetlen, hogy maga a generális adta át neki betekintésre (Istvánffy gyakran megfordult Prágában vagy Bécsben), talán a fogalmazványt - ezért is hiányzik az írás vége. Az is valószínű, hogy a jelentés eredetileg olasz nyelven íródott, és éppen Istvánffy fordította latinra. Hiszen Barbiano egyéb leveleit és jelentéseit mindig olaszul írta, s Rudolf császár udvarában a német mellett inkább az olasz, mintsem a latin nyelv járta. Istvánffy, aki egyetemi tanulmányait Itáliában végezte, kitűnően beszélt olaszul. A jelentés latin stílusa, elegáns fordulataival és kifejezéseivel, szintén a nagy humanista történetíró mellett tanúskodik. Valószínűleg Istvánffy javára kell írnunk azt is, hogy a szövegben a magyar személy- és helynevek kifogástalan alakban fordulnak elő. A jelentést egyébként Istvánffy fel is használta könyvében, több helyen egész bekezdéseket szó szerint átvett belőle. (L. a XXIII. könyvet. Magyar fordítása: Istvánííy Miklós: A magyarok történetéből. Fordította Juhász László. Magyar Helikon, Budapest, 1962. 430. s köv. 1.) A mi szempontunkból a leglényegesebbet azonban következetesen elhagyta, mindazt, ami a generális egyéni véleményét tükrözi. A jelentés eredeti szövegének és az Istvánffytól átvett részeknek egybevetése különben tanulságos lehet a nagy történetíró módszerére is. Az alábbiakban közöljük a jelentés szövegét, latin eredetiben és magyar fordításban. A személy és helyneveket a latin szövegben betűhív formában adjuk, a magyar fordításban átírtuk őket mai helyesírással. A szöveg önmagáért beszél, ezért csak a legszükségesebb magyarázó jegyzeteket fűztük hozzá. Az irat jelzete: Országos Széchényi Könyvtár. Fol. Lat. 3606. II. 69-72. folio. Relatio comitis Barbiani de rebellione Bochkaiana 1605. Quamvis a serenissimo archiduce Matthia mihi diversis vicibus serio mandatum fuerit, ut quantotius dominum Rueber

1 una cum militia regni, praeterea équités ordinarios partium istarum, adjunctis quoque aliquot mihi subjectis copiis ad dominum Bastam

2 die noctuque submitterem, nihilominus tarnen cum eorum nemo fuerit persolutus, neque etiam hajdones comitis Dampier;

1 tum 1 Hans Rueber, Tokaj várának parancsnoka. 2 Basta generális, a magyarországi császári hadak főparancsnoka, csapataival szeptember közepén Komáromból Párkányhoz vonult, hogy Esztergom várát a nagy erővel támadó török nagyvezér ostroma alól fölmentse. 3 Henry Du Val, Dampierre grófja, ezredes. Franciaországban született, de már fiatalon spanyol zsoldba állt, s a hollandok elleni háborúban harcolt. 1601-ben lépett II. Rudolf császár szolgálatába, Basta, majd Barbiano parancsnoksága alatt részt vett az erdélyi harcokban és a török elleni hadjáratokban. A Bethlen Gáborral vívott harcokban esett el 1620-ban Pozsonynál.