Dankó Imre szerk.: A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete (Pécs) és a debreceni Déri Múzeum együttes tájkutatsái tudományos ülésének előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 17. Debrecen, 1972)
Módy György: Az alföldi városfejlődés
azért, mert a valódi városi fejlődésnek mindenkori gazdasági-társadalmi alapja a differenciált ipari-kereskedelmi tevékenység volt. Debrecen ebben a vonatkozásban jelentős mértékben elválik a többi alföldi várostól. Nagy határa részben már a XVI. század előtt kialakult, a pusztásodott hortobágyi falvak földjein kifejlődött extenzív állattartás döntően — a már a XVI. század első felében is jelentős bőripar -— nyersanyagául szolgált. A XVI—XVII. század szinte törés nélküli előrelépést mutat az ipar és kereskedelem fejlődésében. A mezőgazdasági jellegű cívisvárossá alakulás çsak a XVIII. században indul meg, amint azt a város történetének egyik legalaposabb kutatója, Zoltai Lajos már az 1920-as években megjelent résztanulmányaiban megvilágította. Úgy gondoljuk, hogy a török hódoltság kora előtt a természetesen meglevő gazdaságföldrajzi és ebből adódó gazdálkodási regionális különbözőségen túl kizárólagosan sajátos alföldi város vagy mezőváros típusról ugyanúgy nem beszélhetünk, mint valamilyen csak a magyar etnikumra jellemző várostípusról sem. De természetesen beszélhetünk arról, hogy már a középkori városfejlődésünkben sok közös vonás volt az alföldi városok, mezővárosok mindegyike között. Ezeknek egyike éppen az, hogy az Alföld a középkorban tiszta magyar etnikumú. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a várostörténet számára bármiféle választóvonalat jelentene a városok középkori etnikai összetétele. Jeleztük előbb, hogy sajátosan alföldi város, illetve mezőváros típusról inkább csak a török hódoltság korában beszélhetünk, abban a korszakban, amikor a magyarországi városfejlődés szinte egy időben kezdte felvenni agrárfejlődésünkkel a kelet-európai jelleget. Még ez e korban eddig bizonyított közös alföldi jegyek határozottabbá tételéhez is számtalan részkutatást kell elvégezni az alábbi területeken: az ipar helyzete és aránya a városok belső gazdasági szerkezetében, a városi pire forgalma, a kereskedelmi tevékenység vonzásterülete, a népességszám alakulása, a lakosság társadalmi tagozódása, munkaeszközök és folyamatok vizsgálata, a város ipari fejlődésének az egész település és építéstörténeti folyamatba való elhelyezése. Majd csak az így nyert részeredmények teszik lehetővé, hogy az eddig ismerteknél több közös jegyet állapítsunk meg az alföldi városok, mezővárosok e korbeli fejlődésére. Részben ezek az újabb ismereteink lesznek alkalmasak arra is, hogy a XVI—XVII. századnál jóval forrásszegényebb középkori fejlődés esetlegesen már szintén közös alföldi jellemzőire visszavilágítsanak.
