Dankó Imre szerk.: A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete (Pécs) és a debreceni Déri Múzeum együttes tájkutatsái tudományos ülésének előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 17. Debrecen, 1972)

Szita László: Regionális ipartörténeti problémák

ipari nagyüzemek a liászszén felhasználását fontos ipartelepítési tényezőként vették számba. A liászkőszén szerepe a második világháborút követően tovább növekedett. A kohászati koksz legfontosabb alapanyaga volt. A bányászat társadalmi, politikai és szociális mozgalmakra gyakorolt hatása túlnőtt a területünkön is. A szénmedence történetének sokoldalú vizsgálatát analitikus módon kisebb dolgozatok és nagyobb tanulmányok formájában napjainkig terjedően Babies András dolgozta fel. A részeredményeket a szénvidék három fő vonulatán: Pécs környékén, Komlón, észak-mecseki területeken monografikus méretű és terjedelmű szintézisben foglalta végül össze.

4 Milyen elvi és metodológiai eredményeket hozott a regionális ipartörténeti feldolgozás számára egy későbbi területi szintézis kereteinek megtöltéséhez? Továbbá milyen módszereket tisztázott és adott a terület ipartörténetének összefoglalásához a táj döntő, jellegzetes és meghatározó jellegű ipari objektumainak a szénbányászat történetének feltárása? Mindenekelőtt azt, hogy gazdaságilag és nem utolsósorban társadalmi szempontból nagy kihatású iparág a régióban fokozatosan kifejlődő valamennyi ipari tevékenységre döntő, sokrétű hatással volt. A terület ipari struktúrájának kialakulásában, elrendeződésében ugyancsak domináns szerepet játszott. A három bányatörténeti monográfia, továbbá Rúzsás Lajosnak a Zsolnay-gyárról készített monográfiája

5 a különböző gazdasági, technikai, szociológiai tényezők együtthatását, szoros összefüggésének vizsgálatát reprezentálták. Az intézet kutatói már korán felismerték, hogy egy-egy nagyüzem komplex gazdasági, technikai, társadalmi jelenség, amelyben a technikai, gazdasági és szociológiai tényezők egymást kölcsönösen feltételezik. A technikai, gazdasági és társadalmi tényezők helyes aránya, együttes elemzése tehát az a fontos egyik eredmény, amely ezekből az ipartörténeti munkákból a regionális keretű ipartörténeti feldolgozás módszerénél is hasznosíthatók. Más szóval a komplexitás az a fontos elv, amelyet az eddigi ipartörténeti kutatás aláhúzott, s amelyet a terület iparfejlődésének vizsgálatánál is szem előtt kell tartani. A területen mind gazdaságtörténeti, mind az előbb említett elvimódszertani szempontból jelentős monográfiák mellett a komplexitást szűkebben, terjedelem stb. miatt kevésbé tudatosan .megvalósító ipari üzemtörténeti munkák is elkészültek. így a pécsi bőrgyár,

6 a vasöntöde és gépgyár,

7 a XIX. század 60-as évéig működő papírmanufaktúrák, illetve papírgyár,

8 az állami dohányul. Babies András: A Pécs vidéki kőszénbányászat története. Bp., 1952. Közoktatásügyi K. 256. p. Babies András: A komlói kőszénbányászat története. Pécs, 1958. Komló város Tanácsa, MTA Dunántúli Tudományos Intézet kiadása, 317. p. Babies András: Az észak-mecseki kőszénbányászat története. Bp., 1967. Akadémiai K. 203. p, 5. Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története. Bp., 1954. Művelt Nép, 257. p. 6. A 200 éves pécsi bőrgyár. Gulyás József, Vörös Márton. Bp., 1962. Kossuth ny. 210. p. 7. A pécsi Sopiana gépgyár. 1865—1965. Szerk.: Kopasz Gábor. Pécs, 1965. Szikra ny. 123. p, 8. Szita László: A papírkészítés és a papírgyártás Pécsett. (1764—1860). Pécs, 1967. Szikra ny. 74. p. (Dunántúli Tudományos Gyűjtemény 79.)