Dankó Imre szerk.: A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete (Pécs) és a debreceni Déri Múzeum együttes tájkutatsái tudományos ülésének előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 17. Debrecen, 1972)

Varga Gyula: Az Alföld agrárnéprajzi kutatásának néhány kérdése

azonban a XIX. század elején valami módon megszerzett egy olyan földterületet, amelynek volt földesura (Beöthy László), s akik ebből a földből valamilyen területet kaptak, kénytelenek voltak a földesúri szolgáltatásokkal is megismerkedni. Kismarjában létezett tehát olyan polgár, aki egyszemélyben volt nemes, polgár és jobbágy. (Vö.: Varga Gyula: Kismarja. Egy szabad parasztközség a feudalizmus bomlásának korszakában. In. Szabó István: Agrártörténeti Tanulmányok. Bp. 1960. 71—137. 1.) Mindezek a tényezők a hagyományok megteremtésében, továbbadásában, az emberi együttélés bonyolult szociológiai s főként kulturális szövevényét hozták létre. E jelenségek összessége fejezi ki a táj kultúráját, melynek vizsgálatára a néprajz hivatott. Előadásommal azt szerettem volna bizonyítani, hogy a néprajz ilyen értelemben a történelemben, elsősorban a gazdaságtörténetben gyökerezik. S ha vizsgálódásai során — természetszerűleg — túl is mutat e konkrétan rögzíthető tényeken, ha rámutat is a kultúrák egymásra épülésére, kölcsönös kapcsolataira, a materiális tények és rítusok szövevényére, addig nem érezheti magát feljogosítva távolabbi analógiák levonására, míg a vele kapcsolatos jelenségek történelmi előzményei nem tisztázottak. Ezért egymás kutatási módszereinek a jobb megismerése mellett a különböző szakterületek kutatóinak mind szervezettebb együttműködése szükséges mind a központokban, mind a regionális kutatóintézetekben.