Dankó Imre szerk.: A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete (Pécs) és a debreceni Déri Múzeum együttes tájkutatsái tudományos ülésének előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 17. Debrecen, 1972)
T. Mérey Klára: A helytörténetírás történelmi és módszertani problémái, különös tekintettel a délkelet-dunántúli mezőgazdaság-történeti kutatásokra
A helytörténetírás történelmi és módszertani problémái, különös tekintettel a délkelet-dunántúli mezőgazdaság-történeti kutatásokra T. MÉREY KLÁRA A helytörténetírás nem új tudomány, hiszen XIX. sz. végi elődeink, amikor nagy igényű megyetörténeteiket, városmonográfiájukat díszes kötetekben megjelentették, helytörténetet, az ország területe egy kisebb részének történetét dolgozták fel tudományos igényességgel, és általában az akkori kor színvonalához képest alapos, átgondolt és sokoldalú elemzéssel. Ezeket a munkákat nagyrészt a szülőföld szeretete ihlette és az a vágy, hogy arról a földről, amelyen a kapitalizmus embere a maga új, gazdasági és társadalmi kapcsolatokban is más, újszerű világát kiépíteni törekszik, mindent megtudjon. E monográfiák éppen ezért általában komplex munkák, amelyek a kérdéses földterület történetén kívül foglalkoznak annak történeti és gazdasági-földrajzi adottságaival, közgazdasági jelentőségével, de csupán leíróan, nem pedig előremutatóan. Ma, amikor ismét új rendszert építünk, egyre inkább előtérbe lép a hely történetírás fontossága. Ez iránt az igény először akkor jelentkezett, amikor marxista történetírásunk a történeti események rugóinak, a gazdaságtörténeti problémák kutatásának munkája közben egyre több feldolgozatlan, kimunkálatlan területre bukkant. A századforduló hatalmas anyagfeltáró munkáját nem követte hasonló mértékű feldolgozó és elemzőmunka és így azok a történeti fehér foltok, melyeknek eltüntetésére a századforduló egy-két nagy gazdaságtörténésze vállalkozott, de befejezni nem tudott, továbbra is feldolgozatlan maradt. Csepp volt a tengerben, bár jelentőségében nem lebecsülhető a Domanovszky iskola több gazdaságtörténeti feldolgozása vagy Szabó István, s még néhány gazdaságtörténész úttörő kezdeményezése. A mai modern történetírás, amely nem az eszmeáramlatokból, hanem a konkrét gazdasági adottságokból és a gazdasági élet alakulásából vezeti le a történeti folyamatokat, igen sokat hiányolhatott és kérhetett számon elődeitől, nemcsak hazai, hanem nemzetközi vonatkozásban is. A gazdaság- és társadalomtörténet maradéktalan és a valóságnak megfelelő feldolgozása érdekében igen gyakran egészen a legkisebb gazdasági egységekig kell lehatolni. Helytörténet tehát egy-egy üzem története, éppen úgy, mint egy uradalomé, állami gazdaságé, termelőszövetkezeté vagy egy falu története. Minthogy én a helytörténetírás-
