Dankó Imre szerk.: A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete (Pécs) és a debreceni Déri Múzeum együttes tájkutatsái tudományos ülésének előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 17. Debrecen, 1972)
Babics András: A MTA Dunántúli Tudományos Intézete
kozású tudományok, történeti és társadalomtudományok együttműködéséről van szó. Elmondhatjuk, tisztelt ülés, hogy mindkét vonatkozásban rendelkezünk az első kísérletek némi tapasztalatával. Két témát tűztünk ki a befejezett 1966-^1968. évi tervidőszak komplex kutatásául. Mindkét témát igyekeztünk jól megoldani; esedékes a kézirat publikálása. Az egyik téma a Mecsek természeti földrajza. Ebben a kutatási körben a geológus, a talajkémikus, a karsztkutató, a morfológus, a hidrológus, a hidrogeográfus, a botanikus és a biológus munkáját vettük igénybe. A sokirányú feladat megoldása a szaktudományok jelenlegi szintjén intézetünk kötelessége volt, mert a hegyvidéki települések érdeke fűződött a kérdés megoldásához. A szintézis részben új kutatások, részben a korábbi kutatások eredményei gyümölcseként jelentkezik. Második komplex témánk momentán gazdasági és társadalmi folyamatra kíván választ adni az előzőnél összetettebb kutatással. Az említett tudományágakon kívül megjelennek a társadalomtudományok is. A téma kijelölését az a körülmény okozta, amely az 1960-as évek első felében jelentkezett az ásványi tüzelőanyag kitermelése, azaz a bányászat területén. A háttérben a szén és a szénhidrogének versenye áll, továbbá a termelés rentabilitása a nemzetközi árucsere függvényében. Tanúi voltunk és leszünk nem rentábilisan termelő szénbányáink leállításának, az ilyen területek bányászai körében kialakult lehangoltságnak, új munkalehetőség keresése izgalmának. Ilyen területté vált a keleti Mecsek északi lejtőjén egy és háromnegyed évszázadon át kialakult bányavidékünk is, ahol 1966-ig (egyetlen újonnan telepített akna kivételével) minden bányaüzemet leállítottak. Ezek az üzemek együttesen körülbelül 2500 főt kitevő munkásállományt foglalkoztattak, amelyből az említett új bánya kereken 800 bányászt tudott átvenni. A kérdés nem is abban gyökerezett, hogy mi lész a felszabadult munkaerőkkel, mert ezeket vagy más bányáknál, vagy ipari üzemeknél alkalmazzák, hanem az, hogy milyen gazdasági, természeti és társadalmi adottságokkal számolhatunk még a bányászat vonzáskörében élő 30 községben, melyek azok a termelési, foglalkozási formák, amelyek elfogadható jövedelem nyújtásával a területen tartják a migrációra hajlamosakat. Ez a probléma nemcsak sokoldalú szemléletet, hanem gyors megoldást is kíván. Meg kell mondanunk, hogy a kérdés megoldásával még jó néhány illetékes fórum is foglalkozott; a mi célunk csupán az volt, hogy a tudományos kutatások segítségével kapott válaszokkal is segítsük a nehézségek elhárítását. Az a meggyőződésünk, hogy tájaink számos olyan kérdést vetnek fel, amelyeket csak mélyreható, analitikus kutatással olyan intézmények munkatársai tudnak megoldani, amely intézmények a területen vannak és munkatársai együtt élnek és éreznek a régió minden lakójával. A tájkutatás szorgalmazása, tematikájának kialakítása, kutatási módszereinek finomítása tehát minden tekintetben legfontosabb feladataink egyike.
