Dankó Imre szerk.: Az 1969. augusztus 29-én, a debreceni Déri Múzeumban tartott Zoltai Lajos-emlékünnepség előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 15. Debrecen, 1971)

Függelék

munkái olyan források, amelyeket lehet ugyan kiegészíteni, bővíteni, összefogni, de mellőzni soha. A ma délelőtti tudományos emlékülés méltón emlékezett meg Zoltai Lajos életéről és munkásságáról. Ezzel tehát most - az emlékezés és tisztelet perceiben - nem kell és nem lehet foglalkoznunk. Itt csupán egy szempont érvényesülhet; a tisztelet, a nagyrabecsülés. Az a tisztelet, amely ösztönző erővé válva folytatni és folytattatni képes Zoltai Lajos munkáját. Sajnálatos tény, hogy nagyszerű előmunkálatok után még ma sem birtokolhatjuk Debrecen város korszerű, a mai tudományosság színvonalán álló, korunk igényei szerint készült várostörténetét, hogy Debrecen szinte példátlanul egyedülálló jegyzőkönyvei, számadásai, amelyek az általános magyar várostörténet, a sajátosan magyar városi társadalomfejlődés jobb megismerése szempontjából is döntő jelentőségűek, nem kerültek kiadásra. De ugyanígy vannak feladataink a helyi és országos régészeti, valamint néprajzi kutatások területén is, hogy éppen múzeumunk, múzeumi szervezetünk fejlesztésének szükségességéről ne is beszéljünk. Kétségtelen, hogy mindezen feladatok megoldásához Zoltai Lajos munkásságából kell és lehet kiindulnunk, az ő eredményeit kell összefognunk, kiegészítenünk és továbbfejlesztenünk. Mindezt tudjuk és a Zoltai Lajosra való mai emlékezésünk azért jelentős, mert segítségünkre volt abban, hogy tisztábban láthassuk feladatainkat, hogy célkitűzéseink reálisabbak legyenek, de ugyanakkor igényesebbek és korszerűbbek is. Nyilvánvaló, hogy ez a mostani alkalom, a sírnál való tisztelgésünk is ezeket az ösztönzéseket kívánják erősíteni, általánosítani. Ezáltal lesz tiszteletünk tartalmas és ebből következőleg értékes, méltó Zoltai Lajoshoz és hozzánk is, akik egy új világban, a szocializmus építésének munkásaiként is megbecsüléssel, tisztelettel fordulunk a múlt értékei, az értékeket hordozó, megőrző, továbbadó egyéniségei felé. Azzal a kívánsággal helyezem el Zoltai Lajos sírján a művelődésügy minden munkása, közelebbről pedig a megyei múzeumi szervezet, a Déri Múzeum és baráti köre koszorúját, hogy emlékezésünk, tiszteletadásunk valóban tartalmas, új, jobb munkára sarkalló alkalom legyen.