Dankó Imre szerk.: Az 1969. augusztus 29-én, a debreceni Déri Múzeumban tartott Zoltai Lajos-emlékünnepség előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 15. Debrecen, 1971)

Gönyei Antal: Zárszavak

ZÁRSZAVAK Tisztelt Emlékülés! Nagy öröm számunkra, ha múzeumaink elevenségének, életteliségének tanúi lehetünk. Ilyen ez a mai nap is, ez az emlékülés is, jóllehet egy körünkből régebben eltávozott munkatársunkat, Zoltai Lajost idézi. A magyar muzeológiának is megvoltak a maga nagy alakjai, hősei. Kétségkívül ezek közé tartozott Zoltai Lajos is. Egyéniségük, munkásságuk teremtette meg azokat az alapokat, amelyeken mai muzeológiánk áll, tovább épül, fejlődik. Jó alapot teremtettek, olyat, amelyen nemcsak lehet, hanem érdemes is továbbépíteni a magyar múzeumügy mind hatalmasabbá váló épületét. Nem árt, ha Zoltai Lajosra emlékezve, általában elődeinkre gondolva, egy pillantást vetünk a magyar múzeumügy fejlődésére. Zoltai korában az országban mindössze 20-30 múzeum volt, de tényleges tevékenységet jó ha 5 kifejtett. A vidéki múzeumoknak, kivéve Debrecent, Szegedet és még egy-két nagyobb helyet, nem is voltak állandó munkatársai. A múzeumokban lelkes tanárok, tanítók, amatőrök tevékenykedtek, nagyobbára ingyen. De ahol, mint Debrecenben is, volt is a múzeumnak állandó munkatársa, az a tudomány mindenese volt, általában egymaga dolgozott az intézményben. A fővárosi múzeumokban sem volt sokkal rózsásabb a helyzet. Kevés kutató, csak a legszűkösebb felszereléssel, vagy még azzal sem, fillérekkel gazdálkodva dolgozott ezekben is. Ma viszont hazánkban több mint 150 múzeum van. Ezek döntő többségében több kutató dolgozik, az úgynevezett egyszemélyes múzeumok száma egyre csökken. Vidéki nagyvárosaink, megyeszékhelyeink múzeumai pedig mindjobban felsorakoznak a budapesti, országos múzeumok mellé, mind kutatói létszámban, mind egyéb ellátottság, valamint tudományos és ismeretterjesztő tevékenység tekintetében. Nem hathat dicsekvésnek, ha az évenként több mint hat és fél millió múzeumlátogatóra emlékeztetek, mert ezzel arra kívánok rámutatni, hogy múzeumaink új életünk új körülményei, a szocialista művelődéspolitika keretei között, korábbi elzárkózottságukból kitörtek; művelődésünk aktív tényezőjévé váltak. Ennek a munkának, a múzeumaink uj életét építő, fejlesztő tevékenységének is megvannak a maga munkásai, hősei. A felszabadulás óta óriási fejlődésen átment múzeumaink önmagukhoz lennének hűtlenek, ha időnként, egy-egy évforduló vagy nagyobb esemény kapcsán, nem emlékeznének és emlékeztetnének a magyar múzeumok múltjára, azokra a körülményekre, ahonnan elindultak, azokra az emberekre, akik munkássága kiindulópont, ösztönző erő, példamutatás volt számunkra, így* ilyen gondolatokkal emlékezünk ma Zoltai Lajosra, a Déri Múzeum megszervezőjére, a kiváló történészre, etnográfusra, régészre, levéltárosra; Debrecen nagy fiára. Rokonszenves megnyilatkozás volt Dankó Imre, az intézet új igazga-