Dankó Imre szerk.: Az 1969. augusztus 29-én, a debreceni Déri Múzeumban tartott Zoltai Lajos-emlékünnepség előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 15. Debrecen, 1971)

Dankó Imre: Zoltai Lajos élete és munkássága

zium utolsó osztályát már odahagyva, a hatodik gimnáziumba a debreceni kollégium gimnáziumába jött. Itt mint szolgadiák tanult és végezte be gimnáziális tanulmányait. Történészi, írói és rajzolói hajlamai már ekkor megmutatkoztak. Elkezdte kutatni családja történetét, különféle írói próbálgatásokat folytatott, igen aktív tagja volt a különböző ifjúsági egyesületeknek, önképzési lehetőségeknek és mintegy a régi rézmetsző diákok nyomdokaiba lépve rajzokkal, akvarellekkel díszítette a különféle iskolai jegyzőkönyveket, több rajzot, vízfestményt készített Debrecen érdekes házairól, részleteiről. Érdekességként megemlíthetjük, hogy rajzokkal gazdagon díszített kézírásos újságot is szerkesztett. 1881-ben beiratkozott a kollégium teológiai akadémiájára és bár mindvégig kiváló eredménnyel végezte tanulmányait, mindjobban eltávolodott a teológus papi pályától. Nagy lökést adott az eltávolodás irányába Zoltainak az a körülmény, hogy 1882-ben szoros kapcsolatba került a Szabó József szerkesztette, 48-as érzelmű, Debrecen című lappal és ezen keresztül a korabeli debreceni sajtóval; a sajtóhoz kapcsolódó írói, színészi körökkel, egyszóval a művészvilággal. Különösen nagy hatással volt rá az akkor haladónak számító akkor alakult Petőfi Társaság 1882-ben tartott debreceni gyűlése. Az itt szerzett impulzus nyolc év alafért be és a Csokonai Kör megalakításában mutatkozott meg. A Csokonai Körnek Zoltai egyik alapító tagja és mindvégig aktív munkása volt. Hamarosan a Vértesi Arnold szerkesztette kormánypárti Debreceni Ellenőrhöz pártolt, itt már 20,- Ft díjazásban is részesült. Közben elvégezte a teológiai tanfolyamot, katonáskodott is és rövid időre visszamaradt a kollégiumban, s ott különféle tisztségeket töltött be. 1887-ben távozott a kollégiumból és újságíró lett. A Debreceni Ellenőr mellett rendszeresen dolgozott a Debreceni Hírlapnak is, sőt álneveken más helyi és több országos lapba is írt. Ez az időszak azért volt Zoltai életében rendkívül jelentős, mert erőteljesen bekapcsolódhatott kora közéletébe, nagyszerű, ösztönző erejű ismeretségeket kötött, hogy csak néhány nevet említsünk a sok közül, és csak a legnagyobbakra utaljunk, barátja volt Ady Endrének, Móricz Zsigmondnak, Krúdy Gyulának. Hírlapírói tevékenysége kettős volt; egyrészt olvasmányos, aktuális cikkeket írt, másrészt történelmi, néprajzi érdekességű írásokat közölt a sok-sok hír mellett. Mindjobban vonzódott a történeti, néprajzi írások felé. Mindegyikhez gondos előtanulmányokat végzett, mindennek utánajárt és a hírlapírásban sohasem látott filológiai pontosságra, történeti hitelre törekedett. Mindez arra késztette, hogy alapos levéltári kutatásokat folytasson, megismerje a történeti, néprajzi kutatás természetét, módszerét. Ezzel magyarázható, hogy 1887-ben - bár még továbbra is hírlapíró maradt - kinevezést kapott a városi levéltárhoz. Itt, hivatali teendői végzése közben, világosodott meg előtte, amit különben régebben is sejtett, hogy Debrecen milyen sajátos történettel bír, s hogy ez a történet mennyire nem ismeretes még a szakkörök előtt sem. Kiterjedt kutatómunkába kezdett, amelynek elég gyakran meg is jelentette egy-egy eredményét, kisebb-nagyobb cikket városunk történetéből. A hírlapíráshoz sem lett hűtlen, sőt 1892-ben Szabolcska Mihály, az akkor általa szerkesztett Debrecen-Nagyváradi Értesítő főmunkatársául választotta és amellett a Gáspár Imre szerkesztette liberális, párton kívüli, Debreczeni Reggeli Újság főmunkatársa is lett. Életében, munkásságában fordulópontnak lehet tekinteni a milleneum évét, mégpedig azért, mert 1896. június 27-én megnyílt a nagyváradi múzeum. Zoltai képzeletét már régóta izgatta egy debreceni múzeum gondolata.