Dr. Tardi Tibor: A városgazdálkodás néhány problémája a második ötéves terv időszakában (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 14. Debrecen, 1971)

II. A tanácsi önállóság, a költségvetési kiadások tervezése, a feladatok megvalósítása és a hitelátcsoportosítások tükrében

finanszírozása történik ennek az ágazatnak a terhére. A város gyors ütemű fejlődése miatt a naturális mutatószámok növekedése itt ugrásszerű. A II. ötéves terv időszakában a tisztított útfelület növekedése meghaladta a 100 000 négyzetmétert. A közvilágítási lámpahelyek száma csaknem megkétszereződött. Az új lakótelepek felépítésével rohamosan nőtt a zöldterület is. Az 5 év alatt az ágazat költségvetése 31,4 millióról 62 millió forintra emelkedett. Ennek ellenére sem tud lépést tartani a város növekedésével. Az ágazat eszközállománya a köztisztasági hivatal eszközeivel együtt 47 millió forint. Ágazaton belül tapasztalható ellentmondások közül a) az útfelújítások problémája, b) a köztisztaságot ellátó szerv szervezeti formája, c) a parkfenntantás viszonylagos romlása, d) a közvilágítás egyes kérdései és e) a lakóház-felújítás kívánkozik felvetésre. 2.211 Az útfelújítás és -fenntartás problémája A probléma elvileg most már a múlté, mert egy praktikus intézkedéssel csökkentették az útfelújítási keretet, és a csökkentés összegével a beruházási előirányzatot növelték. Ezzel megszűnt az a nem kívánatos állapot, hogy nincs a városnak útberuházási lehetősége, s hogy a felújítási eszközöket vonja el beruházási célokra. Debrecen város éveken keresztül ezt tette. Ezt most lényegében törvényesítették, gyakorlatilag azonban a helyzet nem változott, mert a beruházásra és felújításra szolgáló pénzöszszeg a korábbival azonos. Az utak amortizációja intézményesen nem megoldott. Az útkataszter, amely most már az utakat nyilvántartja, csak a közelmúltban készült el. Eddig tehát a felújításhoz szükséges alapnyilvántartások sem álltak rendelkezésre. Most sincs olyan automatizmus, amelyik létrehozná az útfelújítások finanszírozására szolgáló pénzalapot. Ennek hiányában a tanácsok évről évre az állami költségvetésből útfelújítási keretet kapnak, s annak felhasználásával igyekeznek a szinten tartást biztosítani. Az utak állagának szinten tartása a költségvetésből is megoldható lenne, ha a) a keretek terhére nem épülnének új utak, b) a forgalomnövekedés következtében az utak fizikai igénybevétele és műszaki károsodása nem gyorsult volna meg. Gyakorlatilag egyik követelmény sem teljesül. Köztudott, hogy a fenntartási keretből épülnek új utak, s az sem vitás, hogy a forgalom növekedése gyorsítja az elhasználódást. Nehezíti a helyzetet, hogy a forgalomnövekedés a közlekedési szabályok fokozottabb betartását kívánja meg, emiatt az útjelző táblák menynyiségileg is, minőségileg is állandóan változnak, számuk gyarapszik, technikailag korszerűbbekké válnak, de mindez azzal jár, hogy létesíté-