Dr. Tardi Tibor: A városgazdálkodás néhány problémája a második ötéves terv időszakában (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 14. Debrecen, 1971)

I. Önállóság a bevételek tervezésének, teljesítésének és érdekeltségi rendszerének a türkében. Az itt felmerült közgazdasági problémák

Évenként 5 százalékos növekedést számítva 1965-ben a vállalati nyereségbefizetésnek 21,5 százalékkal kellett volna meghaladnia az 1961. évi mértéket. Ez a szintnövekedés egyik városban sem következett be. A költségvetési kiadások növekedése mind a négy megyei jogú városban gyorsabb volt, mint a vállalati nyereségbefizetés átszervezés nélküli korrigált tervszámának növekedése. Ebből az következik, hogy még ha az átszervezések nem is mennek végbe, relatíve csökken a nyereségbefizetés költségvetésben meglevő részaránya, s ezzel egy időben nagyobb súlyt kap minden városban az állami hozzájárulás. 1.222 Tanácsi vállalatok forgalmi és illetményadói A két befizetés a költségvetésben egy bevételi forrást képez. A vállalatok illetményadó- és forgalmiadó-befizetései a vállalati adóhivatalhoz folynak be, ahol a bruttó bevételből kiutalják vállalatoknak az árkiegészítést és az ezzel csökkentett összeget beutalják a költségvetésbe. Debrecenben a II. ötéves terv időszakában ez a bevétel is gyors üteműén csökkent. 1961-ben még 40 millió forintot fizettek be ezen a címen, 1963-ban pedig már a költségvetési bevételek mindössze 15,5 millió forintot tettek ki. A bevételek csökkenésének kettős oka van. Egyrészt ezt az a folyamat okozza, amelyről a vállalati átszervezésekkel kapcsolatban az előző bevételi forrásnál már részletesen számot adtunk, másrészt egy gyors ütemű, szinte meglepetésszerűen bekövetkező növekedés ment végbe az árkiegészítések tömegében. 1961-ben még csak 9,8 millió forint árkiegészítést kellett folyósítani, 1965-ben pedig már 21,4 millióra emelkedett az árkiegészítések összege. Ez természetesen csökkentette a költségvetés bevételét. Ezzel kapcsolatban ismét felmerül egy elgondolkoztató közgazdasági probléma. A tanácsi költségvetés készítésekor az árkiegészítések nagyságát bázisadatok alapján tervezik meg. Az árkiegészítés nem a vállalati tevékenység egésze, hanem egyes résztevékenységek, meghatározott termékek termelése, illetőleg értékesítése után vehető igénybe. A termékösszetétel arányai a költségvetés készítésekor ismeretlenek. A tanács mint gazdasági irányító szerv nem tudhatja, hogy az irányítása alá tartozó vállalat a termelési tervét mivel fogja majd kitölteni, hogy vajon milyen termékek gyártására tud majd a vállalat előnyös szállítási szerződést kötni. A specifikációt tehát a tanács még nem ismeri, de nem ismeri a vállalat sem. Amikor a tanácsi költségvetés készül, akkor a vállalat következő évi kapacitása még nincs szállítási szerződésekkel lekötve. A megrendelőkkel való megállapodásra majd még csak későbben kerül sor. A vállalat a szállítási szerződés megkötése előtt azt tartja szem előtt, hogy a szóban forgó termék gyártása és szállítása a vállalat szempontjából jövedelmező-e? Az ilyenfajta számítgatásnál a vállalat nemcsak a termék árát, hanem az árkiegészítést is figyelembe veszi. Mármost nem kell más, csak az, hogy valamely árkiegészítéssel dotált termék jövedelmezőbb legyen a vállalat számára, mint azok a termékek, amelyek nem élveznek árkiegészítést. Nyilvánvaló, hogy ez a vállalatot az árkiegészíté-