Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

század közepéig a hajdú város vonzza az új lakosokat, a XIX. század második felében még megtartja gyorsan szaporodó népét, a XX. szazaa elején megindul az új meg új rajok kibocsátása. Hiába a természetes szaporulat még magas értékei, hiába a háború utáni demográfiai fellángolás — a mezőgazdasági jellegű település keretei megteltek. A birtokaprózódás rég túlhaladta az ésszerű határokat és egyre kevésbé szolgált egy-egy népes család megélhetésének alapjául, más munkaalkalom helyben nem kínálkozott s így megindult a feltartózhatatlan folyamat, mely napjainkban érte el tetőfokát. 1941-tcl számítom Hajdúdorog népességszámának csökkenését, bár tulajdonképpen 1950-ig lakossága mindössze 43 fővel fogyott. Az elvándorlás azonban 966 főre rúg, miután a természetes szaporodás mérlege még mindig kedvező volt: 923 fővel az előző évtized szintjén maradt. A születési arányszámok ugyan általában stagnáltak, de a halálozás erős csökkenése következtében a természetes szaporodás értékei 1948-tól kezdve ismét 10%

(l fölé kerültek s ott is maradtak 1961 ig. Annak ellenére tehát, hogy a népesség .némileg magasabb abszolút száma mellett a születések a század eleji 4—500-ról 200 körüli értékekre, majd 1963-ban először 200 alá zuhantak, Hajdúdorog természetes szaporulata 1951—1960 között 12,0%:t volt, ha nem is érte el, de megközelítette a legkedvezőbb XVIII—XIX. századi értékeket. Mindez az egészségügyi ellátás gyökeres megváltozásának, a javuló életkörülmények hatására meghosszabbodó életkornak köszönhető. Megszűntek a félelmetes járványok és a csecsemőhalandóság nem ragadta el a születettek több mint egyötödét. 1949-ben a meghaltak aránya 10%o alá került és az 1951—60-as évek átlagában csak 9,5 ezreléket tett ki. így vált lehetővé, hogy sokkal kevesebb szülés, a nők sokkal kisebb megterhelése mellett a népesség szaporodása aránylag kedvezőbb szinten maradjon. Az 1961 óta jelentkező további születés-csökkenés azonban már veszélyezteti Hajdúdorog szaporodását, ezért e folyamat megállítása korunk fontos feladata. Hajdúdorog fogyásának sajnos az utolsó években nem sikerült gátat vetni. Az 1951—1960 közötti 1366 fő természetes szaporulat ellenére népessége 704 lélekkel még fogyott is, 10 év alatt tehát összesen 2070 lakosa költözött el. Még nagyobb a népességcsökkenés 1961 és 1965 között, amikor öt év alatt 450 fő természetes szaporodás ellenérc lakossága 1151 fővel csökkent és népességszáma 10 000 alá került. (1965 : 9867 lakos). A vándormozgalom e szerint öt év alatt összesen 1601 főnyi veszteséggel zárt. A legutolsó évekből nincsenek népességszámaim, de az 1970. évi népszámlálás rövidesen választ ad, sikerült-e ezt a folyamatot legalább is lelassítani? Az ipartelepítés Hajdúdorogot a legutóbbi évekig elkerülte s a mezőgazdaság gépesítésével felszabaduló férfi népesség az iparosodó országrészek városaiban (Ózd, Tiszaszederkény, Miskolc, Budapest, Debrecen) vállalt munkát, az ott jelentkező munkaerőhiányt fedezte. Ma is mintegy 1200 az ingázók száma, akik természetesen arra törekszenek, hogy munkahelyükön szerezzenek lakást. Nem jellegzetes hajdúdorogi jelenség ez, egész Hajdú-Bihar megyére jellemző. Az 1970. évi ideiglenes adatok szerint a népesség legnagyobb arányú fogyását 1960 és 1970 között e megyében mutatták ki. Tanulmányomat tehát nem zárhatom diadalmasan zengő akkorddal, a születések rohamosan csökkenő száma és a nagy méretekben kibontakozó elvándorlás inkább számvetésre sarkal!-. Mit kell tennünk, hogy az egykor jelentős hajdú város népességének további csökkenését megállítsuk? Hajdúdorog népességtörténetének végigkövetése sok hasznos tanulsággal szolgált, s talán a tennivalók fölmérésére és a demográfiai fejlődés lehetőségeinek megteremtésére is ösztönöz.