Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)
II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században
végén kezdődött és összesen éppúgy mintegy 500 lakos halálát okozta, mint az 1831. évi kolera. Meglepő azonban, hogy az 1852—54. évi járványok pusztítása ennél is nagyobb volt, a halálozások száma az évi átlagokat összesen 900-zal múlta felül. Az 1882. év gyér növekedésével még az előző korszak lanyha szaporodásához csatlakozik, 1833-tól kezdve azonban mintegy két évtizeden át egyre növekvő ütemben emelkedett Hajdúdorog népességének száma. Az évenkénti természetes szaporodás majd minden alkalommal 10 ezrelék fölött volt. Egyetlen esztendő, 1892 zárt fogyással s kettő kis többlettel, különben minden évben 100 fölött volt a szaporulat, sőt 1 889-ben 486 születéssel szemben csak 230 halálesetei: jelentettek, a népesség 230 lélekkel gyarapodott (26,l%o). A népességszám növekedésével párhuzamosan meredeken emelkednek a születések abszolút értékei, először a négyszázon lendülnek át, majd 1897 csúcspont Hajdúdorog történetében: ebben az esztendőben 525 gyermek született. Érdekes azonban megfigyelni, hogy míg 1871 és 1880 között a születések arányszáma egyszer sem emelkedett 50 e'relék fölé, 1891 és 1900 között csak egy évben maradt alatta és tíz év átlagában 51,5%n-es rendkívül magas eredményt kapunk. (Érdemes volna ennek a különleges fejlődésnek összetevőit megkeresni, hiszen ezidőtájt az ország más részein már javában folyó születéskorlátozásókról olvashatunk.) A növekvő természetes szaporulatot tehát elsősorban a születések számának váratlan emelkedése idézte elő, miközben a halálozások száma továbbra is igen magas maradt, sőt 1891—1900 között még enyhén nőtt is az előző évtizedhez képest. Ez az időszak nem volt hosszú, nem is tarthatott sokáig. Hajdúdorog viszonylag szűk határa már nem tudott több embert eltartani. Bár a szaporodás lendülete 1900 után sem lanyhult egy ideig — megindult az elvándorlás más vidékek felé. 1381—1890 között a természetes szaporodás mérlege 809, 1891—1900 között 1183, 1901—1910 között 1366 fő, egyre növekvő többletet mutat. De míg 1900 előtt valóban ilyen mértékben növekedett a népességszám, 1900 után 801 hajdúdorogi lakos mát útra kelt, hogy másutt keressen boldogulást. A gyermekáldásban rendkívül gazdag évek sora 1914-ben megszakad — az első világháború kitörése után a születések száma ijesztően hanyatlik. A korábbi 4—500 újszülöttel szemben 1915-ben már csak 338, 1916-ban 223, 1917-ben 246, 1918-ban pedig mindössze 217 gyermek született. A természetes népmozgalom eredménye a bzülctéskiesésok miatt így ismét több éven keresztül negatív, jóllehet közben a halálozások száma is csökkent. Tíz év szaporulata 5,8 f "(,o" re fogy, de érdekes módon ez ismét Hajdúdorogon marad, sőt az éhező nagyvárosokból mintha többen hazatértek volna: a vándormozgalom eredménye 134 főnyi többlettel zárul. A javulás azonban csak átmeneti.: 1920 után tovább "olytatódik a népesség elvándorlása. A hirtelen felszökő születések 1920 és 1931 között ismét igen magas értékeket érndk el (3 ízben meg a 40 ezrelékes arányt is meghaladják) és a természetes szaporodás érdekei újra rendkívül kedvezőek. De Hajdúdorog képtelen eltartani a tíz év alatt jelentkező 1792 főnyi többletet — 1524 ebből ismét elköltözik és az ország más részei, elsősorban a főváros népét szaporítják. 1931 után a születések száma elősző*- lassan, majd egyre gyorsuló iramban csökken s ezzel a halálozási értékek alábbszállása nem halad párhuzamosan, így az 1931—1910 közötti szaporulat csak fele az előző évtizednek. A népességszám azonban az elvándorlások ellenére lassan emelkedett és 1940-ben elérte legmagasabb értékét: Hajdudorognak ekkor 11 765 lakosa volt. Ezt a sokrétű, különböző kisebb periódusokat összefoglaló időszakot valójában a vándormozgalom irányának gyökeres megváltozása fűzi össze. Míg a XIX.
