Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)
II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században
feüendülés es hanyatlás, nyugodt évek békés szaporodása vagy járványok és háborúk népességcsökkenése mögött ott húzódik egész történelme. Az összeállított adatsorokból a legismertebb események vetületét követve is sok minden megállapítható, máskor viszont mélyreható vizsgálatoknak kell kiderítenie a változások okait. Sok tanulsággal szolgál az anyakönyvek feldolgozása nemcsak Hajdúdorog története, de most kibontakozó történeti demográfiai kutatásaink szempontjából is, mert a népességfejlődés rendkívül kedvező alakulására hoz újszerű adatokat. Hajdúdorogon az anyakönyvek vezetése a születések regisztrálásával 1750ben indult meg. Az első évek adatainak pontosságával szemben jogos aggályok merültek fel. A halotti anyakönyvek vezetése csak 1767-ben kezdődött s így addig a természetes szaporulat értékeinek meghatározására amúgysem volt lehetőség. Ezért a feldolgozás kezdetéül az 1775. évet választottam, amikor az első lélekszámösszeírásokból már kezdőnépességgel (3115) rendelkezünk. A következő évtizedekből az adatok és a népességszám továbbvezetésének ellenőrzésére már több támpontunk van. Az anyakönyvek forrásértékének eddigi vizsgálatánál általában a halottak bejegyzésének pontosságával kapcsolatban merültek fel kételyek, mert a születés után közvetlenül meghalt csecsemők adatait sok helyen nem jegyezték fel. 54 Hajdúdorogon a halottak anyakönyvezéseit kezdettől fogva kielégítő pontosságúnak találtam. Nem ritka az az eset, amikor néhány napig vagy néhány óráig élt csecsemők temetését is beírták azzal a megjegyzéssel, hogy a keresztelést a bába végezte el. 1817. május 17-én egy ismeretlen 60 év körüli erdélyi férfit, akinek halálokánál ez a dermesztő bejegyzés áll: „A fame" — éhenhaltak. Az anyakönyvek megbízhatóságát igazolták azok az eredmények is, amelyeket a kiindulópontként választott abszolút népességszámból a természetes népmozgalom évenkénti értékeinek továbbvezetésével nyertünk, azokban az időszakokban, amikor a város népességét a vándorlások nem duzzasztották vagy nem apasztották nagyobb mértékben. így Nagy Lajos lélekszám-adatából elindulva az anyakönyvek alapján számított érték (7421) csaknem teljesen egyezett Fényes Elek népességszámával (7414). Még meglepőbb, hogy hosszabb távon, 1839-1869 között is igen közeli eredményeket kaptunk: A természetes szaporulat értékeivel továbbszámolvá a lakosság száma 8350-re nőtt volna, ezzel szemben a népszámláláskor 8216 lakost találtak. Közel jár az anyakönyvek alapján számított népesség a további népszámlálási adatokhoz is: 1880-ban 8026 helyett a továbbvezetéssel 8086, 1890-ben 8720 helyett a továbbvezetéssel 8835, 1900-ban 9906 helyett a továbbvezetéssel 9903 főt kapunk. Jelentős eltérés tapasztalható ugyanakkor a különböző forrásokból származó abszolút népességszámok és az anyakönyvek alapján számított népesség között 1785 és 1828 között, amikor jelentős vándorlási többlet és 1900—1965 között, amikor még nagyobb vándorlási veszteség jelentkezik. Ezek az eredmények megegyeznek Hajdúdorog népesedésének ismert jelenségeivel és csak alátámasztják az anyakönyvek megbízhatóságáról mondottakat. Mielőtt a soron következő táblázat adatait közreadnám, néhány szót kell szólnom a rovatokról és a természetes szaporulat számítási módszeréről. A „tényleges népesség" rovatban a Nagy Lajos és Fényes Elek műveiben közölt adatok, illetve a lélekszám-összeírás, majd a népszámlálások eredményei szerepelnek, amelyek az adott időpontokban számításaink szilárd pillérei voltak. A
