Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

rásaink is.) így tehát bizton feltételezhetjük, hogy Doirog népességszáma 1543— 1588 között nagyjából állandó volt s mindvégig a megye életerős, közepes nagyságú települései közé tartozott. Lakosságának első pontos névsorát az 1565. évi dikajegyzék tartalmazza. Időközben a török elérte Szabolcs megyét és Dorog hódoltság alá került. Birtokosa azonban továbbra is tokaji uradalom maradt cs 3. m ex gyár róvók is felkeresték. Helyzetük egyelőre tehát annyiban változott, hogy kétfelé adóztak, de Szabolcsban a török uralom soha nem állandósult olyan tartósan, mint a Duna—Tisza közén vagy az ország déli részein. Nagyobb pusztulást csak a tizenötéves háború átvonuló seregei okoztak a megye városaiban és falvaiban, a hatvanas-hetvenes évek még viszonylagos békében teltek, nem változtatták meg gyökeresen a helységeik népének életét. Erről tanúskodnak a dikális összeírások hat időpontból (1565, 1572, 1574, 1576, 1578, 1588) fennmaradt névsorai, melyek a lakosság állandóságát jelzik, különösen ami a népesség gerincének tekinthető, az adóterhek jó részét viselő jobbágyokat illeti. Ennek igazolására összehasonlítottam valamennyi jegyzék névanyagát. Közülük elsőnek — fonetikus átírásban —• az 1565. évi névsort közlöm. Simon György bíró, Hcrczeg István, Dioneth (!) Fülöp, Bíró Boldizsár, Szóró Péter, Maszlag György, Szűcs Boldizsár, Bocskor Mihály, Fodor János, Orosz Éliás, Pócsi György, Végi István, Orosz Péter, Fodor Mátyás, Pap Mátyás, Faragó János, Fejes Mihály, Rajkó Pál, Nyilas Mihály, Nagy Tamás, Bodó Boldizsár. Nézzük még meg az 1572. évi dikális összeírás névanyagát, mert a későbbiekben erre mindenképpen szükségünk lesz. Herczeg István, Szabó György, Kovács Orbán, Varjasi László, Orosz János, Pataki János, Boja Demeter, Lázár János, Raduly János, Vajda Pál, Siket Balázs, Szabó Pál, Török Péter, Szűcs Boldizsár, Csapó Kristóf, Virág György, Kis Kozma, Matkó János, Szabó Lázár, Orosz János, Simon György, Fodor János, Orosz Demeter, Vidács Mátyás, Draguly Demeter, Pócsi György, Részeg István, Nagy Péter, Fodor Lukács, Oláh Orbán, Boja Mihály, Szűcs Péter, Pap Mátyás, Milassi (Nyilasi) Mihály, Hodász János, Padrikó Mihály, Orosz Lukács, Rácz Tamás

: Lázár István, Lázár Demeter, Rajcsó Pál, Sidó Mihály (1/2 porta), Kis György (1/2 porta), összesen 42 egész porta. A többi névsor is hasonló neveket tartalmaz, különösen az összeírás első soraiban bukkannak fel következetesen ugyanazok a családok. Mind az öt feldolgozott névsorban

6 három jobbágy szerepelt változatlan család- és keresztnévvel: Herczeg István, Nyilasi Mihály és Szűcs Boldizsár. Négy esetben fordult elő Boja Demeter, Orosz János, Pap Mátyás, Reszegi István, Vajda Pál és Virág György, háromszor Dorogi Mihály, Fodor János, Hodász (1588-ban Flodos) László, Kovács Orbán, Matkó János, Nagy Mihály, Pap György, Pap László, Sidó Mihály, Török Péter és Varjasi László neve. Az első és utolsó összeírás között eltelt 23 év alatt természetesen sok családfőt fia váltotta fel, de változó keresztnévvel bizonyára ugyanaz a család folytatódott. így például Varjasi László helyett 1588-ban Varjasi Mátyás, Maszlag György helyett Boldizsár tűnt fel. Az összehasonlítást a névírás gyakori következetlenségei mellett

7 a XVI. században sűrűn előforduló névcserék is megnehezítik. Sokszor csak a névsorok azonos sorrendje tette lehetővé a családok azonosítását, mint Vajda Pál (1574-ben Way Pál alakban), Peták János (1572-ben Pataki János) és Milassi Mihály (1565-ben Nyilas, később Nyilasi Mihály) esetében. Egy másik példának kínálkozik az 1572. évi névsor végefelé feltűnő Padriko Mihály, akinek neve teljesen azonos környe-