Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

III. Politikai szervezet

kat vont be a szervezőmunkába, s ennek eredményeként 1951. augusztus 22-én női és férfiszabó részleggel bővült; ez utóbbi később, mint Ruházati és Szolgáltató KTSZ folytatta tevékenységét. 1953. január 23-án a szövetkezet asztalosrészleggel, decemberben pedig építőipari részleggel erősödött, amely 10 kőművest és 4 ácsot egyesített magában. A részlegek számszerű emelkedése indokolttá tette a szövetkezet nevének megváltoztatását, amely 1954. júliusában következett be, s ettől fogva Hajdúdorogi Vegyes Ktsz címen működött tovább. A tanácsülés határozatban rögzítette a ktsz munkájával kapcsolatban azt a gazdasági eredményt, hogy a kisipar ilyen szervezeti forma mellett biztosítani tudta a lakosság alapvető szolgáltatási igényének kielégítését. A kereskedelmi tevékenységet ebben az időben a már korábban megalakult Földművesszövetkezet tartotta kézben, amely 1948-ban magába olvasztotta a Hangyát és az 1945-ben szocialista társulásként megindult Népszövetkezetet. Az 1954. évig bekövetkezett társadalompolitikai átalakulások mind erőteljesebben felvetették a tanácstörvény megreformálásának gondolatát, illetve egy új tanácstörvény megalkotását. Az országgyűlés 1954. szeptember 21—22-én tárgyalta és fogadta el a törvénytervezetet. A Jogszabály 1954. szeptember 25-én hirdették ki, mint az 1954. évi X. törvényt. A tanácsok azóta is az e törvényben megfogalmazott elvek alapján fejtik ki tevékenységüket. A második tanácstörvény elfogadását követően az országgyűlés új választási törvényt alkotott; ez sok új vonást tartalmazott a korábbihoz viszonyítva, mivel elrendelte a községek választókerületekre való felosztását, amelyeknek értelmében egy-egy választókerületben, tehát decentralizáltan kellett megválasztani a tanácstagot. A konkrét választást a Hazafias Népfront jelölése előzte meg a választókerületben. A választási törvény értelmében azt a jelöltet lehetett a választókerület megválasztott tanácstagjának tekinteni, aki az érvényes szavazatoknak több, mint felét megkapta. A törvény értelmében a községben 75 tanácstagi választókerületet alakítottak ki. A jelölőgyűlések megtartása után 1954. november 28-án történt meg a tanácstagi választás. Ezzel párhuzamosan választották meg az országgyűlési képviselőket is. A községben 75 tanácstagot választottak meg. Póttanácstag választására nem került sor, mivel az új választási törvény a póttanácstagi intézményt megszüntette. A megválasztott községi tanácstagok összehívására 1954. december 4-én került sor. Az alakuló tanácsülés megválasztotta a végrehajtó bizottságot és az állandó bizottságokat. A végrehajtó bizottságba 9 tag került, míg az állandó bizottságok száma 6 lett. Ezek sorában a pénzügyi és községgazdálkodási, oktatási és népművelési, egészségügyi és szociálpolitikai, mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi, valamint begyűjtési állandó bizottságok voltak. Az állandó bizottságok 7—7 tagból állottak, önálló elnökkel és titkárral. A tanács által megválasztott végrehajtó bizottság saját soraiból megválasztotta a vezető tisztségviselők három tagját, névszerint vb-elnöknek André Károlyt, elnökhelyettesnek Ancsán Mihályt és titkárnak Gellén Ferencet. A tanácsok megalakulása előtt a Minisztertanács több határozatot adott ki a végrehajtó bizottságok és a szakapparátus munkájának továbbfejlesztéséről. Az alakuló tanácsülésen már utalás történt arra vonatkozóan, hogy a tanácsnak, a végrehajtó bizottságnak és a szakapparátusnak milyen feladatokat kell ellátniuk az elkövetkező tanácsciklusban. A megjelent jogszabályok tükrében és végrehajtásuk során érezhető volt, hogy a községi tanácsok munkájában mind jobban