Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

III. Politikai szervezet

pandúrok, városi csendkatonák, mint a közrendészet közegei, városi kocsis, mező-, erdő- és szőlőcsőszök, különböző hivatalok hajdúi, pásztorok, éjjeliőrök, toronyőrök, temetőcsőszök stb. Ezeknek a szolgálatát részben az 1863. évi szabályrendelet, részben későbbi jogszabályok állapították meg. Érdekes álláspontot foglalt el a tanács 1867. november 28-án a szolgai állásokat illetően. Városszolgává két fiatal személyt nevezett ki a tanács azzal a megokolással, hogy ,,a város-szolgaságban korábbi időben alkalmazott ifjú emberek a városházánál lett szolgalatjuk ideje alatt olyan gyakorlatot szereztek, hogy idővel azokból városi tisztviselőknek többnyire alkalmaztattak. Az ifjú nemzedék kiképeztetése céljából" ezt a gyakorlatot továbbra is fenn kell tartani. A határozathoz legföljebb annyit kell hozzátennünk, hogy korántsem a szegényebb rétegekből kerültek ki a hivatali szolgálatból tisztviselővé minősített szolgák, hanem a feudáliskor hagyományaihoz igazodva a gazdagabb, de tovább nem tanuló családok gyermekei közül. A pénzügyi gazdálkodás igazgatási szervezete a polgári fejlődésnek ebben a kezdeti szakaszában lényegében ugyanazokra az elvekre épült, mint 1848-ban.Az 1863. évi 'szabályrendelet irányelvként rögzítette, hogy ,,a népszónok gondja és költsége a város mindennemű gazdálkodási ügyeit a közönség határozata értelmében intézni", szemmel tartva a város közérdekét. A kisebb vásárlásokat a városgazda intézi, de a pénztárnok tudtával. Ezen túlmenően minden városban megszervezték az adó- és a városi pénztárat, amelyeket külön elszámolással önállóan kezeltek. A számadásokat a számvevő, vagy a tanács által kirendelt választmány egy tanácsnok bevonásával vizsgálta át. Az adópénztár az állami jövedelmeket kezelte, illetve az államot megillető bevételeknek volt a hivatali ügyintézője. A két pénztár elválasztása már korábbi, a feudális korba nyúlik vissza, de teljes következetességgel csak később vált teljesen különállóvá. Dorog anyagi helyzete kedvezőtlen volt. A kerületi főkapitán;, megállapítását a városi tanács 1865. május 18-án tárgyalva rögzítette, hogy ,,a kerületi városok ősidőtől fogva kegyeletesen megőrzött önállósága foroghat kockán", ha a vagyoni helyzeten nem változtatnak. A legnagyobb jövedelmet még 1870-ben is a kishaszonvételekből kapta a város, s a 12 090 Ft Összegű bevételből. 7277 Ft a kishaszonvételekből, 3792 Ft a földekből származott, míg a fennmaradó 1022 Ft más forrásokból eredt. Az adót nem számítva, a városi házipénztárnak még mindig feudális jogok alapján volt nagyobb jövedelme. Egyébként az összvárosi előirányzat, tehát a teljes szélességű költségvetés 1869-ben 39 713 Ft-ra rúgott, míg a kiadás 44 060 Ft-ra emelkedett, ilyen módon 4346 Ft hiánnval zárt a tanács. Az 1872—1886. közötti szakasz Az 1871. évi 18. tc. alapján az ország közigazgatási szervezetének alsó és középfokú hálózata megváltozott. A kiegyezés utáni politikai helyzetben lehetővé vált a városi új szervezeti formák megszilárdulása s habár a hatalom birtoklásából a birtoktalan, földnélküli elnyomott rétegek minden vonatkozásban kimaradtak, a megindult gazdasági fejlődés Dorogon mégis viszonylag nyugalmat teremtett. Az 1880. évi összeírás szerint a városban 8026 lakó élt, s ezeknek együttesen 1631 lakóháza volt. A lakások rendszerint kisebb méretűek voltak, mert